24.rész

Nagy sietséggel nyitottam ki az autó ajtaját, amikor megállt a jármű. Megköszöntem Dave-nek a fuvart, majd kikaptam a csomagtartóból a bőröndömet, és a szó szoros értelmében berepültem a házba. Nem vettem figyelembe, hogy nem volt bezárva, mert tudtam hogy miért. Ledobtam a csomagjaimat és egyből a nappaliba rohantam széles vigyorral az arcomon. Louis-t pillantottam meg először, de nem volt időm elemezni, egyből a karjaiba zuhantam. Már eszméletlenül hiányzott. Gyengéden súgtam a fülébe hogy 'boldog szülinapot' de érezte hogy a hangom remeg, és kibújt az ölelésemből. Mélyen a szemembe nézett és szája egy vízszintes vonalt alakított.

-Mi a baj? - hangja mély volt és nem tudtam belőle kivenni semmit.

-Hiányoztál. - mosolyogtam rá.

Nagyjából 2 mm volt az ajkaink közt, amikor valaki megköszörülte a torkát. Gyorsan kaptam el a fejemet, és jobbra tekintettem. A többi fiú zsebre tett kézzel fürkészték a plafont. Enyhén éreztem magam kellemetlenül, hogy a kereken 5 perce tartó nyáladzásunkat végig kellett nézniük.

-Ki éhes? - kérdeztem visszahúzódóan.  Mindenki előttem termett, és együtt szorosan megöleltek.

-Én! - vágta rá később Niall. Nem gondoltam volna.
Nagyjából két percre tűntem el az előszobába, amikor valaki tekintetét magamon éreztem.
-Jobb lett volna ha te is velünk tartasz Los Angeles-be. - csengett fel Liam hangja. Túl frusztráló volt ebben a csöndben.
-Ha veletek mentem volna, nem tudtam volna hozni Túró Rudit. - nevetettem fel arcomat felé fordítva. Elég érdekesen hangzott így, hogy kevertem az angolt a magyarral. Bambán nézett rám. Elvesztettem az egyensúlyom, de úgy ahogy sikerült felállnom és Liam kezébe nyomtam három családi csomagot.
-Ilyet LA-ban nem kapni. - mosolyogtam rá, majd kikerültem és elindultam a konyha felé. Niall a hűtőben matatott amikor mellé értem és visított egy hatalmasat.
-Ez nem volt szép! - mutatott rám az ujjával, és ideges arcot vágott. Mindenkiből kitört a röhögés. Liam lepakolta az apró ajándékaimat a pultra és mindenki halk léptekkel megtámadta a "zsákmányt" . Értetlenkedve pillantottak rám.
-Ne egyetek egyszerre sokat. - még ki sem mondtam, de már hátat fordítottam és Niall mellé társultam.
-Imádom, hogy mindig ennyi kaja van nálad. - ölelt magához Niall. A turné alatt nagyon jóba lettünk, és ennek tényleg örültem.
-Ezt én is imádom. - kuncogtam magamban.
Találtam vagy 6 kínais dobozt, és kiszedtem azt amiben szezámmagos csirke volt. Az volt a kedvencem, és pillanatnyilag nagyon örültem, hogy még nem találtak rá a dobozokra. Bevágtam a mikróba, és evőeszközt kerestem. Amikor az egész művelet sikerült, 10 szempárt vettem figyelembe, aki tág szemekkel figyeltek engem.
-Van kínaid? - ordított rám Harry. -És te nem vetted észre? - fordult Niall felé. Átvágott a tömegen, és a hűtő felé igyekezett. Nem figyeltem a további fejleményeket, ezért leültem az egyik székre és gondosan falatozni kezdtem. Másodpercek elteltével az összes fiú rohant a hűtőhöz. Ölni tudtak volna. 10 perc veszekedés után mindenki leült az asztalhoz és tömte magába a kaját. Szép látvány volt, mondhatom. Mindenki teli hassal dőlt le a kanapéra és elég rendes beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem mindent, és ők is. Jót nevettem azon, ahogy Harry előadta hogy Miranda szája milyen büdös volt. Ezen mindenki mosolygott, kivéve Niallt. 
Ő leesett a kanapéról, úgy nevetett.
-Niall. Tudd, hogy én szeretem a nevetésed. - mondtam neki meglehetősen komolyan, és fájdalmat színleltem. Feltöltődtem az utazás alatt pozitív energiákkal. Válasz helyett nagy nehezen felkelt, és rám borult. Harry próbálta leszedni rólam, mert már fulladoztam a nevetéstől és fejem egy jellegzetes vörös színt vett fel. Elég rendesen megijedt mindenki, Liam egy pohár vizet hozott nekem, Zayn a fejemet fogdosta, Harry a hátamat veregette, Louis meg eltűnt.
-Louis? - kérdeztem már teljesen normális hangon, és fejjel. Szúrósan néztek rám.
Az ablak felé bámultam, amikor valami eszméletlen hideg dolgot éreztem a hátamon. Gyorsan ugrottam fel, és sikítozva futottam körbe a nappalit. Nem vagyok az a hideg-párti.
-Ez a látvány minden pénzt megér! - visított Louis a nevetéstől. Próbáltam azt a hatást kelteni, hogy még mindig ezen vagyok kiakadva amikor, gyorsan kifutottam a házból, és egy hatalmas hógolyót gyártottam. Amikor beértem a nappaliba, Louis arcába hajítottam. Ezzel elindítva egy hócsatát.

23.rész

A hasam görcsbe rándult, a szívem gyorsabban kalimpált. Lehet, hogy megfontolatlan döntés volt ez az út. De már nagyon nincs visszaút. Egyszer szembe kell néznem a múltammal.

Mélyeket szippantottam a budapesti szmogos levegőből, amikor leszálltam a gépről. Csípős hideg csapta meg az arcom. Sokkal hűvösebb volt, mint Londonban. Nem az volt az ok, amiért hazajöttem, mert el akartam menekülni. Így éreztem helyesnek. A bőröndömet hamar megkaptam, az ellenőrzésen is túl estem, amikor bekapcsoltam a telefonom. 
-Élek. - szóltam bele a telefonba kissé zavartan, de szemeim a tömeget fürkészték.
-Izgultam érted. - nevetett fel Louis. Nyugodtan mosolyodtam el.
-Milyen LA ? - a hangom el-el csuklott. Nehéz volt belegondolni, hogy a föld másik felén van. Nélkülem.
-Csodás. De ha nem bánod, később beszélünk. Üdvözlök mindenkit. - hadarta majd hirtelen rakta le.
Tenger kék szemeim kiszúrtak valakit. Egy hosszú szőke hajú lány hátát pillantottam meg. Megütött a felismerés szele. Igyekeztem átvágni a tömegen és amikor erőt vettem magamon, megérintettem a lány vállát.
-Luca? - kérdeztem óvatosan.
-Te jó ég! - fordult meg, és a karjaiban kötöttem ki, talán egyetlen igaz barátnőmnek. - Annyira jó újra látni! El kell mesélned mindent, ugye tudod?
Nevetésben törtem ki. Szeplős tekintetét az enyémbe fúrta, és egy könnycsepp jelent meg a szemében.
-Hiányoztál. - sóhajtottam.
-Azért nem tudtál felhívni? Esetleg írni? - ingerült volt. 
Tudom, ez nem volt valami kedves húzás tőlem, de talán így kellett történnie.
-Ne haragudj. - húztam el a számat.
Szorosan magához ölelt, majd megragadta a csuklómat, és a parkoló felé vonszolt. A BMW-vel jött, tudta hogy imádom ezt a kocsit. És azt is tudta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Ismert.
- Majd nálam elmesélsz mindent. - mosolygott rám és beindította az autót.
- Nálad? De.. - kezdtem volna el az értetlenkedést, de a szavamba vágott.
- Anyukád hívott, és mondta hogy estig tartsalak fel. Dolga akadt. - vonta meg a vállát, és koncentrálva kitolatott.
Olyan jókat nevettem út közben a plakátokon. Rühelltem őket, de már ezer éve nem olvastam magyar szöveget. Azaz úgy tűnt  Háromnegyed órája utaztunk, amikor megállt az autó. Budapesti forgalom.. Mondjuk soha nem bántam ennyit utazni Lucához, mert eszméletlen környéken lakott. 
Pillanatnyilag. A szüleitől költözött el, és most az úgynevezett "agglegény lakásban" él. Nyáron több időt töltök el itt, mint otthon. Szeretem, mert hatalmas a kert, és van egy faház ami az én agyamból pattant ki. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és mindig egy olyan házra vágytunk, ami egy fa tetején van. Nos, most már nem csak vágyunk rá. Nagy nehezen átverekedtem magam a kapun, a bőröndöm épp hogy nem akart beférni. Beérve a meleg házba megkönnyebbültem dobtam le magamról a kabátot, és a konyhába siettem. Kivettem a szekrényből a kedvenc bögrémet, amin Louis képe virított. ( no comment.. ) Szomorúan öntöttem bele tejet, és szomorúan foglaltam helyet az egyik széken. 
- Látom megtaláltad a kedvenc poharadat. - kacsintott rám Jas, és leült velem szembe.
- Furcsa így látni.. - mondtam és gyorsan be is fogtam a szám. Nem így akartam közölni vele.
- Hogy így?
- Ilyen.. kicsibe. És ilyen.. mozdulatlannak. - mondtam elpirulva. Nem rám vall, hogy csak úgy elpirulok.
- Te láttad ? - nyitotta nagyra a szemeit. Nevetnem kellett. Nagyon.
- Nem csak láttam. Jas,  hogy is mondjam? Azt hiszem, hogy találkozgatunk. - vágtam neki "Érted hogy értem " fejet. Amikor járt valakivel, ezt az úgymond fedőnevet használtuk.
- Hogy mi? - kiabálta és elképedve nézett rám tátott szájjal.
- Ha becsukod a szádat, talán elmesélem. - igyekeztem minél komolyabbra venni a szót, amire ő persze egyből teljesítette az ajánlatot.

22.rész.

Jenna szemszög


Jó volt újra a saját ágyamban kelni. Nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire elfáradtam a turné alatt. Nem sok erőm volt, de kipattantam az ágyból. Kicsit meg is szédültem, majd egyből a konyha felé vettem az irányt. Már sistergett a víz, amikor észbe kaptam, és levettem a tűzhelyről. Elég sokszor el bambultam mostanában. Rám fért már egy erős kávé. Fogalmam nem volt hogy mit akarok csinálni ma. Már fél 12 volt, ami annyit jelentett hogy nem tudom mi mehetett a TV-ben. Nagy erőfeszítést véve átsétáltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Semmi izgalmas nem ment. Vagy 100 csatornát végig kapcsoltam, amikor feladtam, és kinyomtam. Komolyan olyan voltam mint egy mosott rongy,ami már semmire sem jó. A laptopomon néztem egy filmet amikor megcsörrent a telefon.
-Élsz még? - szólt bele Harry. Hallottam, hogy nevet.
-Nem. - nyögtem neki oda. Most,hogy meg kellett szólalnom, megijedtem magamtól.
Legalább nem unatkozok. Elterültem az ágyon, és vártam a csengő hangját. Éles zaj zengett az egész házban, amikor Harry ide ért. Mintha ráfeküdt volna a gombra. Kinyitottam az ajtót ezzel beengedve őt. Levette a cipőit és egyből rohant be a nappaliba, a laptopom elé telepedve. Gondtalan arccal fordította felém a gépemet, és e sorok kerültek a szemem elé;
"Harry Styles elég gyorsan túltette magát a volt barátnőjén. Új lány a láthatáron! A One Direction fiatal stylistja lenne a befutó? "

Egy percre lefagytam. Nem azért, mert ez az első cikk rólam, hanem mert ilyet feltételeznek az emberek.

-Már most szeretem a sajtót. - fürkésztem még mindig a képernyőt, és igyekeztem mosolyt produkálni.  - Honnan veszik ezt a baromságot? -  keltem ki magamból. 

-Fogalmam sincs. - meredt maga elé Harry. Nagyon agyalhatott valamin.
-Minden rendben? - kérdeztem aggódóan, és kezemet a vállára tettem.
-Persze. - mosolygott rám. - De csak ezt akartam mutatni. Legyél jó.  - puszit nyomott az arcomra és kiviharzott a házból. 
Meglehetősen furán viselkedett. Igyekeztem elterelni a gondolataimat. Apró léptekkel haladtam a bejárati ajtó felé, és kulcsra zártam. Szeretek biztonságban lenni. Visszafelé egy olyan dolgon akadt meg a tekintetem, amiről már teljesen megfeledkeztem. A szó szoros értelmében összeestem. A hátamat óvatosan a falnak támasztottam,  a telefonomért nyúltam idegesen és tárcsáztam egy számot.
-Otthon vagy? - kérdeztem ziháltan. Mindenem remegett.
-Igen. Baj van? - hangjából sugárzott az idegesség.
-Átjönnél?
Éreztem ahogy nyel egyet, majd lerakja a készüléket. Az ajtóhoz kúsztam és kinyitottam, majd felültem és az előbbi pozícióba helyezkedtem el. Percek múlva nagy zajjal kísérve rontott be az ajtón. Amikor rám nézett, megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Gyengéden sétált hozzám, és leült mellém.
-Azt mondtam, amikor haza jövünk, felmegyünk az emeletre. Emlékszel? - fordultam felé és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Hogy ne emlékeznék? - súgta, és rám nézett. kék szemeit mélyen az enyémbe fúrta. Ez volt a gyenge pontom.

-Hiányzol. - nyeltem nagyot, és tekintetem a plafont fürkészte. Tudtam, hogy nem nézhetem tovább. Gyenge voltam miatta.
-Mi történt? -szólalt meg Louis. Fájdalom keveredett el a hangjában.
-Nem tudom megbecsülni amim van.

Kezét az enyémre tette. Amikor hozzám ért, mindenem átjárta a forróság. Az, ami eddig hiányzott.
-Én meg önző vagyok. - vallta be szégyenkezve.
Felé fordultam és itt szakadt el a cérna. Akkor kaptam észbe, amikor ajkai az enyémen égtek. Mohó voltam. A hátamnál megfogott, és maga felé fordított. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy az csak mégjobban megnhezítette a levegővételt. Nem akartam engedni. Hosszú idő után megint az enyém volt. És én az övé.
Nehéz volt abbahagyni, de mivel tudtam hol a határ, ezért egy idő után óvatosan eltoltam magamtól. Felálltam, és megragadtam a kezét. Ő ment előre  a lépcsőn, és mikor felértünk megpillantottam egy nagy előteret, és két ajtót. Megtámadtuk az elsőt. Egy fürdő volt. Hatalmas kád volt, és egy zuhanyzó kabin amit először észrevettem. És egy hatalmas tükör, amiben egy másik ajtót pillantottam meg. Most már én húztam magam után, de amikor beléptem megálltam. Egy hatalmas szobába léptem be az imént. A francia ágy velem szemben volt, és eszméletlen ízlést sugallt minden. 

 Elengedtem Louis kezét, és elkezdtem körbe nézni. Nem találtam semmi szekrényt, csak egy ajtót. Óvatosan nyitottam ki, de szinte egyből sokk ért. Életemben nem láttam még ilyen hatalmas gardróbot.
-Ez mind tele van ruhával? - értetlenkedett Louis elcsukló hangon.

Megvontam a vállamat, és elkezdtem nyitogatni a fiókokat, amikben tényleg ruha volt. Boldogságomat kifejezve Louis nyakába kötöttem ki.

21.rész.

Zayn szemszög.

Néha már tényleg azt hittem, hogy egyszerre meghalok a nevetésben. Ezekkel a srácokkal együtt élni elég nagy szó. Liammel kézen fogva galoppoztunk végig egy eldugott utcán, és hatalmas esést produkáltunk.  Éreztem, ahogy minden a jobb oldalamra nehezedik, és ebből ítélve a többiek is helyet találtak rajtam. Vaku villanások sütötték ki a szemem. Elkezdtem mocorogni, hogy végre kaphassak levegőt. Az egész rakás ledőlt rólam, amikor igyekeztem le lökni magamról őket. Mélyeket kortyoltam a friss levegőből, és felálltam.  Harry-nál volt a fényképező, mellette Jenna állt. Kikaptam Harry kezéből a gépet, és elfutottam vele. Belőlem semmi nem látszik egyik képen se. Pedig itt én voltam a lényeg! Szomorú arccal sétáltam vissza a többiekhez. Mindenki megnézte a képeket és tovább mentünk. Nagyjából egy órát nézelődtünk és mindenki hulla fáradtan dőlt be az ágyába.

*REGGEL*

Amikor felkeltem csak Jenna-t találtam a nappaliban.
-Jó reggelt! - köszönt rám mosolyogva.
-Neked is. Többiek? - egy kissé unottan mondtam. Még aludtam volna.
-Niall ebédelni ment Regi-vel, a többiek meg edzik a testüket.
-Már kihagynak minden jóból ? - vágtam egy grimaszt. Pedig fontos programot szerveztem. - Nem megyünk el vásárolni? - vetettem fel gyorsan a kérdést. Ő a stylistom, rajtam kívül ő tudja a legjobban mi az a stílus. Ilyen szempontból nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő segít nekem, én segítek neki. Ezen kívül eléggé különböztünk. Ő mindenben a szépet és jót látja, míg én egyből a hibákat keresem. Na meg persze ő nem csípi a Cuccaimat. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyom, nagyon megkedveltem. Tömérdek táskával a kezünkben próbáltunk kijutni a tömegből. Hívnunk kellett egy fuvart, mert nem bírtuk volna ki hazáig. Semelyikünk nem volt ilyen jó kondiban. Amikor visszaértünk, egyből a fiúkat pillantottam meg. Karba tett kézzel, és gonoszan néztek ránk. Egy percre lefagytam. Regin akadt meg a szemem. A szatyrokat ledobtam, és gyors mozdulattal a lány mellett teremtem.
- Jó látni téged is.  - kapkodta a levegőt, miközben szorosan magamhoz öleltem. Niall szúrós szemmel mért végig. Reginek Niall mutatott még be, és azóta a lelki társamnak tekintem. Próbálok vele minden héten E-mailt váltani, de van amikor sajnos nem sikerül. Hirtelen pörögni kezdtek az események a fejemben. Jenna reggel mondta hogy Niall Regivel ebédel. Nem is gondoltam rá.
-Hogy vagy? - mosolyogtam rá széles vigyorral az arcomon. Lerántott magával a kanapéval és elkezdett mesélni. Olyan történeket mondott, amiket szóról szóra fújtam. A szavak el is repültek a fejem mellett. Jól esett a jelenléte. Csak bámultam bele a nagy kék szemeibe, és amikor Niall mellé ült, tekintetem a combjára vándorolt. Ahol egyben Niall keze is pihent.
-Hogy sikerült a randi? - kérdeztem mosolyogva.
Egymásra pillantottak, majd Niall elvette a kezét. Szóval ez még a jövő zenéje. Bólintottam egyet magabiztosan és felálltam. Épp készülődtek a fiúk. Ruhák egyeztetése, be éneklés, és irány a színpad. Amikor már mindenki mindenen túl volt, bepattantunk a kisbuszba. A helyszínre érkeztünk, és hatalmas tömeget pillantottunk meg. Még volt egy gyors megbeszélés és elkezdődött a show. Eszméletlen volt.
Nagyon tetszett maga Dublin. Még az este keltünk útra, de nagyon nehezen tudtunk elszakadni a helytől. Mintha vonzana minket magához. Röpke 2 óra volt az út, amit sorozatok nézésével töltöttem el. Mindenki próbált relaxálni, de aludni senki. Belfast gyönyörű volt az ablakon keresztül. A turnéban az volt a jó, hogy olyan helyeket láthattunk, amiket más életében soha. Úgy értem, olyan sok helyet. Egy palota szerű hotelhez érkeztünk,majd mindenki elfoglalta a lakosztályát. Elég hamar sikerült elaludnom, az ágy olyan puha volt mint otthon, és ez sokat segített. Harryre ébredtem. Nem szoktam meg eléggé, ezért elküldtem egy másik dimenzióba. Menjen ahova akar, csak hagyjon aludni. Úgy fél óra múlva jött be újra, csak Liam kíséretével. Tőle már jobban féltem. Kénytelen voltam feladni ezt a harcot a túlélésért. A reggelit a földszinti étterembe fogyasztottuk el. Volt egy elég unalmas megbeszélés, ami túlzottan nem kötött le. Ilyen és olyan interjú blablabla. Igen, nagyjából a Belfastban töltött időnk nagy része interjú adással történt. Már túl zsúfolt volt ez a két nap. A koncert előtti pihenést Jennaval töltöttem. Eszméletlen összeállításokat mutatott. A gondolataim egy közös dolgon alapultak. Ha nem jön be az éneklés, modell leszek! Jobb volt, hogy eme csodás terv az én agyamban maradt, mert elképzeltem és tudtam hogy kiröhögnek. Egy gyors be éneklés, smink és ruha választott el a fellépéstől. Hirtelen görcsbe rándult a hasam, amikor kijelentették hogy 10 perc van kezdésig. A tipikus lámpaláz..

20.rész.

Niall szemszög

Másnap a telefonom csengésére ébredtem. Általában a földhöz vágom, de akkor boldogan pattantam ki az ágyból. Végigszaladtam a szobákat elválasztó folyosón, és őrjöngtem. Nehéz volt felfogni, hogy haza repülök.
-Fogd már be Niall! - húzta Liam magára a takarót, amikor berontottam a szobájába.
-Azt felejtsd el! Gyerünk ki az ágyból,reggeli! - mondtam kapkodva a levegőt.
-Csináltál reggelit? - lépett be a szobába Zayn. Épp ásított,miközben a szemeit dörzsölte.
-Álmaidban. - válaszoltam nevetve. - Én enni szeretek, nem főzni.
-Akkor megyek, és megálmodom. - mondta majd halkan és elvonult.
-Mi van veletek?  7 óra van! Hozzam a kanalat? - ordítottam Liamnek. Erre ő kiugrott az ágyból. Ez a fenyegetés mindig bevált.
-7 óra van? - emelte fel a hangját amire én meghúztam magamat, és ártatlan fejet vágtam. -Tisztában vagy azzal hogy 1 óra múlva indul a gép?
Nyeltem egy nagyot. Azért szálltunk meg hotelban, hogy ne késsük le a repülőt. De amint elnézem, lefogjuk. Liam benyitott mindenkihez, és tudtukra adta,hogy itt a világ vége. Harry szobájához érve meghökkent. Már nem kiabált, hanem normális hangnemben beszélt.
-Negyed óra és indulunk.
Fapofával vonult vissza a szobájába. Nem törődtem vele, és berohantam az enyémbe. Gyorsan mindent beledobáltam a bőröndömbe ami a földön hevert, és kiszedtem belőle egy kezeslábast. Amíg a többiek készülődtek, én már jól laktam. De nem eléggé. Már mindenki indulásra kész volt, még Liam is (ami hatalmas csoda) amikor megjelent Jenna és Harry.
Louis elképedve nézett a legjobb barátjára.
-Te is itt aludtál? - kérdezte meghökkenve Liam.
-Igen. - válaszolta Jenna egy kicsit megszeppenve, majd egymásra néztek.
-Indulás! - vágtam a bájcsegely közbe.
Negyed óra alatt a reptéren voltunk, és ránk várt a csapat nagyobbik része. A kezünkbe nyomták a jegyet, és pont időben végeztünk mindennel. A repülőn nem bírtam magammal. Talán mindig ez az érzés lapult bennem, amikor haza mehettem. Már nagyon hiányzott.
Amikor leszálltunk, egy hatalmas rajongó csapat támadt le minket. Szépen elnézést kértem tőlük, és elmagyaráztam nekik hogy sietünk. Lehet hogy gonosz volt, de most az egyszer a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Elindultunk a hotelbe, és ezzel síró görcsöt hoztunk ki a lányokból. Szívtelennek éreztem magam.
-Hogy fogod ezt jóvá tenni? - vicsorgott rám Harry.
-Majd megoldom.
Az ablakon át fürkésztem Dublin utcáit. Teljesen más volt, mint London.
-Kezdek éhes lenni. - szólaltam fel, egy téma közepébe vágva. Mindenki elkezdett nevetni. Néha olyan dolgokon röhögnek, amik nem is viccesek. Eléggé aggasztó.
A következő dolog az éhségemen kívül amire felfigyeltem, az Blair és Harry. Nagyon hogy is mondjam. Össze voltak nőve. Kiváncsi vagyok, hogy mi történt köztük az este.
Amikor megérkeztünk végre a hotelba, mindenki elfoglalta a helyét. Hozattunk kaját, és leültünk a nappaliba beszélgetni. El kellett dönteni,hogy mit csinálunk este. A városnézésnél állapodtunk meg, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám.
-Halló? - szóltam bele .
-Szia Niall! Itt Regi. - mondta félénken.
-Úristen Regi! Te mit keresel itt? Azaz, miért hivtál? Jól vagy?  - a meglepettségemtől remegni kezdett a lábam.
-Nyugodj meg! Csak gondoltam összefuthatnánk, ha már a reptéren leráztál.
-Leráztalak? - hogy nem vehettem őt észre? A kezemet a fejemhez emeltem, és éreztem ahogy az arcom vörös lett. - Ne haragudj. Holnap délelőtt? Ebédelhetnénk együtt. - ajánlottam fel neki zavartan.
-Tökéletes. Majd még beszélünk. Szia.
Lerakta. Regi az egyik legjobb barátom volt, mielőtt még bekerültem volna az Xbe. Vagyis, több mint barát. Mosolyogva bámultam magam elé amikor a közös pillanataink pörögtek le a fejembe. Liam megköszörülte a torkát, amire felkaptam a fejem. Az összes körülöttem ülő ember furcsán bámult rám. Nem kezdtem el magyarázkodni, mert nem volt kedvem.
-Miről maradtam le? - kérdeztem, de nem ilyen hangnemben terveztem el. Elég ostobának nézhettek.
Liam a fejét csóválta. 3 csapatra oszlottunk. Harry,Liam és Blair a nappaliban maradtak, Zayn és én a konyhába vonultunk, Louis meg a szobájába. Gondolom még mindig nem békültek ki. Délután 5 körül elindultunk a városba. A nevezetesebb dolgokat megmutattam a fiúknak, de mivel nem sok mindenről tudtam beszélni, ezért elég gyatra körbevezetés volt. Minden percét nevetve töltöttük el, ami mégis bearanyozta az estét. Fáradtan dőltünk az ágyba.