12.rész

Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze.  Kibújtam Louis karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Louis hátulról átkarolt.
-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.
-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.
Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Lou kinyitotta az ajtót, amin Krystal lépett be idegesen.
-Jenna itt van? - kérdezte remegő hangon.
-Igen. Baj van?
-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám.
-mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Louis.
-Nem. Beszélhetek vele?
Ekkor előléptem.
-Jó reggelt Krystal! - terült szét a mosoly az arcomon.
Odalépett és megölelt.
-Örülök hogy nem lett semmi bajod.  - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál?
-Mert nem tudtam aludni.
-Mert nem  bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Louisval. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.
-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.
-Nem. - böktük ki egyszerre.
-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.
-Ez meleg volt. - mondta Louis,majd a falnak döntött.
-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.
Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Krystal újból benyitott
-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.
-Szia, Krystal. - lépett el mellőlem Louis, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Louisal ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Lout. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Louisra majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Louis mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.
-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.
-Adom Louist. - hadartam el gyorsan.
Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Louis idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.