6.rész.

Túl közelt volt. Nem voltam képes a szemébe nézni. Ekkor ajkai az enyémhez tapadtak. Éreztem ahogy az adrenalin átjárja az egész testemet.. Komolyan, éreztem. A vér száguldozott az ereimben. E tökéletes pillanat mindössze 2 másodpercig tartott. Lou telefonja elkezdett rezegni. Óvatosan eltávolodtam tőle.
-Mi a franc van? - káromkodott. - Ööö. Szia anya!
Nem tudtam nevetni. Pedig szívem szerint kitört volna belőlem a nevetés.
-Az egyik hm... barátomnál vagyok. - nézett rám reménykedve Louis. - Nem baj, ha visszahívlak később? Szeretlek. - majd a farzsebébe csúsztatta a telefonját.
-Hol is tartottunk? - kérdezte és mohóan bámulta ajkaimat.
-Igazából.. - egyenesedtem fel. - Ott, hogy mi is legyen a mai program.
Louis furcsálóan nézett rám, de megértette. Ez nekem túl gyors.
-Arra gondoltam, segíthetnél kipakolni. - kacsintottam rá.
-Ezer örömmel, kisasszony! - mondta nevetve.
-Ne merj mégegyszer így hívni! - szidtam le mérgesen.
-Nem fogom, kisasszony! - visította. Nem tudom miért találta viccesnek. Lehet köze volt ahhoz, hogy a fejem átváltott vörös színbe.
-Nem fogsz így nevetni, ne félj. - vágtam a fejéhez egy díszpárnát.
-Nem félek. - mondta, és próbált visszafolytani egy mosolyt.
Felálltam, majd elindultam a szobám felé. Előhúztam a 3 bőröndömet, majd elkeztem kipakolni.
-Jesszus Isten, ebbe mind ruha van? - hihetetlenkedett Louis, mellém érve.
Nem kellett sokáig bajlódnunk a ruhák kipakolásával. Rengeteg fogas volt az ágyammal szembe lévő nagy tükrös szekrényben, így csak felakaszgattuk. Külön bőrönd kellett viszont a cipőimnek. Plusz egy utazótáska.  Párosítva betettük a több mint 20 pár cipőmet alulra. Öt táskát hoztam magammal, amik mind tele voltak cuccokkal. Az egyikben kozmetikai dolgok díszelegtek azt inkább én intéztem el. Mikor mindent kipakoltam a fürdőbe, a hajegyenesítőtől a kúpvasig, visszamentem segíteni. Louis megtalálta azt a táskát amiben a fehérneműimet tároltam. Gondosan nézegette és mérte magához, majd összehajtva berakosgatta a szekrénybe. 10 perc után felfigyelt rám, hogy az ajtóban kuncogok.
-Jól állnának neked. Ha valamelyikre szükséged van, szívesen kölcsön adom. - nevettem, és a kezében lévő melltartóra mutattam.
-Igazán nagylelkű vagy. - nevetett egy grimasz kiséretében.
Mire nagyjából mindennel elkészültünk, fél 6 lett. Még a nagy munka közbe kaptam egy SMS-t Krystal-tól hogy holnap van az első napom, és hogy beszéljek a fiúkkal. Louis azt mondta, hogy reggel próbájuk van és hogy 2 fele kéne mennem mivel akkor végeznek és nem szeretnék Niall-t melegítőben viszontlátni egy címlapon.
-És amúgy tudod, hogy szerdától jössz velünk turnéra? - mondta komolyan Louis.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha süket lennék.
-Te vagy a stylistunk. Ne legyél hülye.
-Szóval ez azt jelenti hogy nincs közreszólásotok ? - kérdeztem kissé ingerülten, mire Louis bólintott. - Akkor  felhívom Krystalt, hogy hogy lehet neonzöld mankinit venni.
Louis a hasát fogva nevetett és hajtogatta hogy "Ne merdd megtenni!".
Sokat beszélgettünk még az este folyamán, rendeltünk pizzát, és megittuk a tegnapi maradék bort. Majd egy kicsit elmerültünk a munkába, és nagyjából megterveztünk együtt két napi fellépőruhát. Nem tudom miért, de Harry nagyon ragaszkodik a blézerekhez. Bár ez ellen nekem nem volt semmi ellenvetésem. Fél 10 volt mikor végleg elbúszúzott. Puszit lehelt az arcomra és szorosan megölelt. Megvártam amíg bekanyarodik egy másik utcába, majd csak azután csuktam be az ajtót. Mivel nagyon nem tudtam semmit csinálni az este, letelepedtem az ágyamra a MacBookommal és divatblogokat olvastam. El is felejtettem a twitteremet, mikor beléptem megakadtam valamin. Eddig körülbelül 600 követőm volt, ami hirtelen felugrott kétezerre. Megnéztem hogy még is mi történhetett, mire láttam hogy Harry feltöltött egy fényképet, amin bejelölt. Pompás. Még tegnap esti kép, amikor a kocsiba társalgunk. Ezért volt nekem gyanús hogy magát fényképezi... Fél 12 körül frissítettem utoljára, nem volt túl sok kedvem  Twitteren lógni. Egy új tweetre lettem
figyelmes;
Louis_Tomlinson
Isn't she lovely..