20.rész.

Niall szemszög

Másnap a telefonom csengésére ébredtem. Általában a földhöz vágom, de akkor boldogan pattantam ki az ágyból. Végigszaladtam a szobákat elválasztó folyosón, és őrjöngtem. Nehéz volt felfogni, hogy haza repülök.
-Fogd már be Niall! - húzta Liam magára a takarót, amikor berontottam a szobájába.
-Azt felejtsd el! Gyerünk ki az ágyból,reggeli! - mondtam kapkodva a levegőt.
-Csináltál reggelit? - lépett be a szobába Zayn. Épp ásított,miközben a szemeit dörzsölte.
-Álmaidban. - válaszoltam nevetve. - Én enni szeretek, nem főzni.
-Akkor megyek, és megálmodom. - mondta majd halkan és elvonult.
-Mi van veletek?  7 óra van! Hozzam a kanalat? - ordítottam Liamnek. Erre ő kiugrott az ágyból. Ez a fenyegetés mindig bevált.
-7 óra van? - emelte fel a hangját amire én meghúztam magamat, és ártatlan fejet vágtam. -Tisztában vagy azzal hogy 1 óra múlva indul a gép?
Nyeltem egy nagyot. Azért szálltunk meg hotelban, hogy ne késsük le a repülőt. De amint elnézem, lefogjuk. Liam benyitott mindenkihez, és tudtukra adta,hogy itt a világ vége. Harry szobájához érve meghökkent. Már nem kiabált, hanem normális hangnemben beszélt.
-Negyed óra és indulunk.
Fapofával vonult vissza a szobájába. Nem törődtem vele, és berohantam az enyémbe. Gyorsan mindent beledobáltam a bőröndömbe ami a földön hevert, és kiszedtem belőle egy kezeslábast. Amíg a többiek készülődtek, én már jól laktam. De nem eléggé. Már mindenki indulásra kész volt, még Liam is (ami hatalmas csoda) amikor megjelent Jenna és Harry.
Louis elképedve nézett a legjobb barátjára.
-Te is itt aludtál? - kérdezte meghökkenve Liam.
-Igen. - válaszolta Jenna egy kicsit megszeppenve, majd egymásra néztek.
-Indulás! - vágtam a bájcsegely közbe.
Negyed óra alatt a reptéren voltunk, és ránk várt a csapat nagyobbik része. A kezünkbe nyomták a jegyet, és pont időben végeztünk mindennel. A repülőn nem bírtam magammal. Talán mindig ez az érzés lapult bennem, amikor haza mehettem. Már nagyon hiányzott.
Amikor leszálltunk, egy hatalmas rajongó csapat támadt le minket. Szépen elnézést kértem tőlük, és elmagyaráztam nekik hogy sietünk. Lehet hogy gonosz volt, de most az egyszer a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Elindultunk a hotelbe, és ezzel síró görcsöt hoztunk ki a lányokból. Szívtelennek éreztem magam.
-Hogy fogod ezt jóvá tenni? - vicsorgott rám Harry.
-Majd megoldom.
Az ablakon át fürkésztem Dublin utcáit. Teljesen más volt, mint London.
-Kezdek éhes lenni. - szólaltam fel, egy téma közepébe vágva. Mindenki elkezdett nevetni. Néha olyan dolgokon röhögnek, amik nem is viccesek. Eléggé aggasztó.
A következő dolog az éhségemen kívül amire felfigyeltem, az Blair és Harry. Nagyon hogy is mondjam. Össze voltak nőve. Kiváncsi vagyok, hogy mi történt köztük az este.
Amikor megérkeztünk végre a hotelba, mindenki elfoglalta a helyét. Hozattunk kaját, és leültünk a nappaliba beszélgetni. El kellett dönteni,hogy mit csinálunk este. A városnézésnél állapodtunk meg, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám.
-Halló? - szóltam bele .
-Szia Niall! Itt Regi. - mondta félénken.
-Úristen Regi! Te mit keresel itt? Azaz, miért hivtál? Jól vagy?  - a meglepettségemtől remegni kezdett a lábam.
-Nyugodj meg! Csak gondoltam összefuthatnánk, ha már a reptéren leráztál.
-Leráztalak? - hogy nem vehettem őt észre? A kezemet a fejemhez emeltem, és éreztem ahogy az arcom vörös lett. - Ne haragudj. Holnap délelőtt? Ebédelhetnénk együtt. - ajánlottam fel neki zavartan.
-Tökéletes. Majd még beszélünk. Szia.
Lerakta. Regi az egyik legjobb barátom volt, mielőtt még bekerültem volna az Xbe. Vagyis, több mint barát. Mosolyogva bámultam magam elé amikor a közös pillanataink pörögtek le a fejembe. Liam megköszörülte a torkát, amire felkaptam a fejem. Az összes körülöttem ülő ember furcsán bámult rám. Nem kezdtem el magyarázkodni, mert nem volt kedvem.
-Miről maradtam le? - kérdeztem, de nem ilyen hangnemben terveztem el. Elég ostobának nézhettek.
Liam a fejét csóválta. 3 csapatra oszlottunk. Harry,Liam és Blair a nappaliban maradtak, Zayn és én a konyhába vonultunk, Louis meg a szobájába. Gondolom még mindig nem békültek ki. Délután 5 körül elindultunk a városba. A nevezetesebb dolgokat megmutattam a fiúknak, de mivel nem sok mindenről tudtam beszélni, ezért elég gyatra körbevezetés volt. Minden percét nevetve töltöttük el, ami mégis bearanyozta az estét. Fáradtan dőltünk az ágyba.