2012. november 23., péntek

17.rész.

Louis szemszöge

A tegnapi nap borzasztó volt. A koncertet alig éltem túl, de sikerült mosolyt színlelnem. Nem akartam,hogy aggódjanak értem. Nem maradtunk Sheffieldben, éjszaka utaztunk, hogy másnap még tudjunk pihenni. A 4 órás úton mindenki elaludt, kivéve engem. Túl sok gondolat zavart. Amikor megérkeztünk Cardiffba, egyből bedőltem az ágyba. Összesen egyszer láttam Jennat, sötét karikák díszítették az arcát, de még így is gyönyörű volt. Össze-vissza állt hosszú barna haja, de még így is kívántam. A röpke pillanat, ami miatt éltem, hamar szertefoszlott. Liamre mosolygott bájosan. El akartam menekülni a világ elől, ezért próbáltam meg egyből elaludni. Ami ment is, mert 11 óráig ki sem keltem az ágyból. A szakács csatlakozott hozzánk, ezért mennyei gofrival indítottuk a napot. Most elég rövid próbánk volt,így megint egyedül tölthettem a napom nagy részét. A gép előtt lógtam, és amikor lépteket hallottam kintről, magamhoz kaptam egy kanalat és abba nézegettem magamat. Tudtam, hogy talán ez az egyetlen módja, hogy ne szóljon hozzám Liam. Már nagyon unatkoztam, amikor betoppant Harry az ajtón.
-Öltözz fel, sétálni megyünk! - mondta vigyorogva.
-Nincs kedvem. - közöltem természetesen.
-De van. Legalább kiöntöd nekem a gondjaidat.
-Azt nem tudom kiönteni, maximum elmondani. Okoskám.
-Haha. Na irány!
-Mindenki jön? - kérdeztem és magam elé bambultam.
-Csak mi ketten. - kacsintott rám és kilépett az ajtón.
Felkaptam egy pulcsit és kisétáltam. Egyből az ajtóhoz mentem, nem néztem körül. Harry utánam lépkedett. Lennt egy kocsi várt.
-Nem úgy volt hogy sétálunk? - kérdeztem meglepetten.
Nem szólt semmit, betuszkolt a kocsiba. Negyed óra alatt a parton voltunk.
-De úgy volt. - terült el széles vigyor az arcán.
Séta közben a vizet bámultam. Annyi minden járt a fejemben. Lehet hogy Harry volt a legjobb barátom, de lelkizésben nem volt a legjobb. Általában ha valami komolyat mondtam neki, bólogatott és elővette az "értelmesebb" arcát.
Liam volt ilyen téren jó. De most nem volt szükségem a segítségére.
-Szereted? - kérdezte megtörve a csendet.
-Azt hiszem. - bólintottam egyet, de még mindig a vizet bámultam.
-Ne cseszd már el ezt is.
-Köszi. - mondtam csendesen.
Pillanatok múlva már magához szorított. Most pont erre volt szükségem. Szótlanul sétáltunk vissza, és már várt ránk az autó. Volt még egy utolsó mikrofon próba, és utána átöltöztünk. Beszélni akartam Vele, de nem találtam meg. Liam se tartózkodott köztünk. Fel s alá járkáltam, ordítani akartam. Amikor már menni kellett, Liam felbukkant. Egyedül...
Amikor kiértünk a színpadra, hatalmas ujjongással üdvözöltek. Nehéz még mindig belegondolni, hogy miattunk vannak itt. Csodás este volt, de annyira mégsem. Akárhányszor Liamre pillantottam, sírni akartam. Elveszi tőlem az egyetlen dolgot, ami a jelen pillanatban a legtöbbet számít nekem? Szép dolog. Igyekeztem nem erre gondolni. Amikor elbúcsuztunk a rajongóktól, az öltözőbe siettem. A többiek hátra maradtak, így volt néhány percem Jennaval beszélni. Kopogás nélkül nyitottam be, Ő pedig magzatpózban aludt a kanapén. Csak meg kellett látnom az arcát, és máris rádöbbentem; nem bírom nélküle. Rajongásom kopogás zavarta meg. Pánikba estem, és gyorsan be bújtam a sminkasztal alá. Lehet,hogy gyerekes de na. Liam kukucskált be az ajtón, és óvatosan belépett. Halk léptekkel Jenna mellé osont, és leült mellé. Igazi gyengédséggel csókolta meg az ajkait. Elállt a lélegzetem és könnyek bukkantak fel a szememben.

2012. november 22., csütörtök

16.rész.

-Merre jártatok? - kérdeztem ingerülten, és Louisra pillantottam.
-Vásárolni! - szólalt meg Zayn.
-Igazából, csak ő volt vásárolni. Mi balett órán voltunk. - közölte komolyan Harry. Elég diplomatikusan nézett ki, mert rajta volt a szemüvege.
Mindenki elkezdett fetrengeni a nevetéstől. Inkább hagytam, úgy se kaptam volna értelmes választ. Mivel kettőnkre főztünk, ezért nem kaptak semmit. Szobaszervízt hívtak, de azt kell hogy mondjam, elmehetnénk szakácsnak. Jobbat főztünk mint amit hoztak. Vacsora után mindenki ment ahova akart. Niall elvitte Harryt csajozni, Zayn és Liam filmet néztek, én ruhákat rendeltem, Louis meg anyukájával telefonált. Mikor végzett, mellém feküdt az ágyra.
-Anyu puszil. - törte meg a pillanatnyi csendet Louis.
Tágra nyitottam a szememet.
-Beszámoltam rólad. - kacsintott rám mosolyogva, és ajkaimra csókot lehelt.
-De mit tud? Vagy most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
-Anyának mindent elmondok. - mondta komoly arccal. -És csak annyit, hogy együtt vagyunk. Azaz mindent tud rólad, amit én. - váltott át egy pimasz vigyorba.
-Együtt vagyunk? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel. Soha nem tudtam hogy mi van.
-Miért, nem? - kérdezte idegesen.
-Attól hogy elvagyunk.. - mondtam és ráharaptam az alsó ajkamra - nem tudom,hogy most mi van.
-Szóval nem akarsz velem lenni?
Unott lett a tekintetem.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? - igyekeztem komolyra fordítani a szót, de már nagyon kellett mosolyognom.
-Mert... Látom hogy nézel Liamre. - hadarta lehajtott fejjel.
Ekkor megállt bennem a vér. Mintha folyékony vas folyt volna az ereimben.
-Te mégis miről beszélsz? - kérdeztem ingerülten. Már nem kellett mosolyognom.
-Ennyire nem figyelsz? - emelte föl a hangját.
-Ez kész vicc. Ennyire nem bízol bennem?
-Én csak látom amit látok!
-Akkor valamit nagyon rosszul látsz. De tudod mit? Az az érdekes, hogy az ő szemében többet érek. Lehet hogy rosszul döntöttem veled kapcsolatban. - ezzel a lendülettel megfogtam a laptopot és kiviharoztam a szobából. Lehet hogy ez elég durva volt, de nagyon jól megtudom bántani az embereket akaratom ellenére is. És ha folytattam volna, semmi jó nem sül ki belőle. Leültem a kanapéra, a fiúk figyelme meg rám szegeződött. Louis körülbelül egy perc múlva hangos léptekkel kirobogott a szobából, kiment, és becsapta maga után a bejárati ajtót. Aggódó szemek csüngtek rajtam. Nem néztem oda, csak sziplán éreztem.Amikor Harryék megjöttek, látták hogy történt valami. Zayn előadta a látottakat a fülem hallatára. Lehet hogy egy kicsit eltúlozta. Louis amikor visszaért, szó nélkül berohant a szobájába. Nem volt kedvem vele aludni, ezért Harry felajánlotta hogy meghúzhatom magamat mellette. Ez sem volt jó ötlet, mert volt hogy megrugdosott és lehúzta rólam a takarót. Elég nyúzottan néztem ki reggel. A reggeli rántotta volt, de kiderült hogy ezt is el lehet rontani.  A szakács épp lebetegedett, ezért szorultunk szobaszervízre. Összepakoltunk, és elindultunk. Összesen 2 órát töltöttünk a buszon, én Liammel és Niallel beszélgettem, a többiek meg nem tudom mit csináltak. Louisal még mindig nem beszéltem. De nem is akartam. Amikor megérkeztünk egyből próba volt. Eléggé unatkoztam ezért Krystal elmentem várost nézni. Elég sokáig elvoltunk, ezért csak a koncert előtt egy órával értünk  vissza. Ekkor már egyből öltöztetni kellett.  Louis megint sehol. Nem igaz, hogy mindig ezen jár a eszem..
-És beszéltél vele? - nézett le rám Liam. Épp a nadrágját igazítottam meg.
-Nem. De nem is szeretnék. - erőltettem egy mosolyt neki.
Ekkor betoppant Louis. Rám nézett, és egyre vörösebb lett  a feje.
-Krystal elintézed? - kérdeztem rápillantva.
-Hogyne. - mosolygott vissza kedvesen.
Végig engem bámult. De túl gyenge voltam, és sebezhető.

2012. november 20., kedd

15.rész.

Nagy vidáman szökdécselt az autóhoz, amiből kiszállt egy férfi. Harry kezet rázott vele, majd a csomagtartóhoz sietett.Kiemelt egy nagy zöld ládát, majd elköszönt a pasitól és pénzt nyomott a kezébe. Niall felállt, és elindult neki segíteni. Értetlenkedve néztem a fiú
Louis nem avatott be? - kérdezte nevetve Zayn. Louisra néztem, de mielőtt bármit mondhatott volna, visszaértek hozzánk a fiúk.
-Ünneplés! - kiáltotta Harry, és lerakta a ládát. Közelebb hajoltam, és kiszedtem egy szőke parókát.
-Nem értem. - mondtam és a kezembe tartott dologra pillantottam.
Niall kiszedett még vagy öt parókát, és utána Zayn segített neki. Harry csípőre tett kézzel nézte végig a műveletet. A parókák mellett még volt egy-két  alkoholos üveg, és egy mikrofon, amihez tartozott egy kisebb erősítő. Még mindig nem értettem.Ezek egy parkban akarnak elkezdeni karaokézni?
-Ki kezd? - kérdezte Harry, majd Liam előszedett egy pokrócot és leteríttet  Mind a négyen lehuppantak, majd Louis is lehúzott a földre. Előkerült egy üveg, amit beraktak középre.
-Már értem. - szóltam közbe vigyorogva.
-Pörgetsz? - kérdezte nyelvet kiöltve Harry.
Megpörgettem az üveget, ami Niall felé mutatott. Ekkor a háta mögé nyúlt, és kitöltött két feles pohárba Whiskey-t.  Mire mindenki sorra került Liam kivételével, már voltak állapotok. Szóval elkezdőzött a játék. Elég érdekes  feladatok/kérdések voltak. Aztán intimebb kérdésekkel bombáztuk egymást, amiről ne is beszéljünk. Elég sokáig bírtuk  majd lassan mindenki kidőlt. Mivel nem ittam sokat, ezért hívtam segítséget, hogy mégse éjszakázzunk egy parkban. Liam volt már csak fent rajtam kívül és beszélgettünk. Számomra nem volt kínos, de ahogy éreztem neki igen. A segítség elég sokat késett, de amikor megjött felkeltettük a fiúkat és
igyekeztünk el.
A következő két nap elég 'átlagos' volt. Bár nagyon élveztem minden percét. Meglehetősen többet dolgoztam mint eddig. Dedikálások voltak, interjúk stb. Tegnap elég kómás voltam egész nap, és a koncert végét át is aludtam. Mivel elég sokat tudok aludni, ma én keltem fel legkésőbb. A fiúk sehol, ezért gondoltam elmegyek fürdeni. Hajat mostam, arcot tisztítottam és amikor végeztem egy törölközőbe csavartam magamat és úgy tipegtem át a szobánkba. Hirtelen Liamen akadt meg a szemem. Ott állt, és tátott szájjal mért végig.
-Csukd be a szád, vagy én csukom be! - mondtam parancsolva.
Magamhoz szorítottam a törölközőt, és siettem a kijelölt célpont felé. Még a testápoló szétkenésénél tartottam, amikor lépteket hallottam, és érzékeltem, hogy valaki a küszöbön áll. Nem néztem hátra, azt hittem Louis az.
-Bekened a hátam? - kérdeztem finoman, majd ráhasaltam az ágyra. Lois ráült a fenekemre, és masszírozva elkent a hátamon egy jó nagy adag testápolót. Amikor végzett, felkelt rólam, és leült az ágy szélére. Felültem én is, és elképedtem.
-Azt hittem Louis vagy. - mondtam remegő hangon.
-Azt hittem tisztában vagy azzal,hogy kitől mit kérsz. - mosolygott zavartan Liam.
-Mire gondolsz?
-Semmire. Vagyis arra, hogy tetszik az öltözéked. - kacsintott rám, majd felkelt és kisétált mielőtt bármit is mondhattam volna. Magam elé képedtem. Én tényleg ilyen téren nem voltam szégyenlős. Tisztában voltam a testemmel  mivel eléggé odafigyeltem rá. De valahogy úgy éreztem hogy túl sokat látott belőlem Liam. És mintha ezzel Louist csaptam volna be. Igyekeztem nem ilyeneken agyalni, ezért gyorsan felöltöztem. Most is hotelben éjszakáztunk, mert kaptunk egy szabadnapot. Letelefonáltam a portára és megtudtam hogy a fiúk ebédelni mentek. Kivéve Liamet. Bevonultam a nappaliba és levetődtem a kanapéra. Elkezdtem a mindennapos teendőimet. Liam nemsokára csatlakozott hozzám, mert unatkozott. Pihentem egy kicsit és beraktunk egy filmet. Számomra igencsak kellemetlen volt a közelsége. Meglehetősen sokáig ebédeltek a fiúk. Négy óra volt, és még nem értek vissza. Eléggé furcsálltam  de annyira nem is bántam. Egy idő után igen oldott lett a hangulat, és elég jól elvoltunk. Már nagyjából éheztünk, amikor elindultunk a konyhába főzni. Vittem magammal a laptopomat  és lenyomtunk egy karaoke-partit. Készült néhány videó, ahogy én Rihanna szerepét töltöm be és tésztát főzök,  Liam meg Eminemét. Arról volt szó, hogy indulunk a következő X-Factorban, és meg is nyerjük, mikor betoppantak a fiúk. Odarohantak hozzánk, és meglesték az alkotásunkat.
-Farkas éhesek vagyunk! - mondta Niall és Harry csillogó szemmel.
Nem úgy volt,hogy ebédelni mentek?

2012. november 19., hétfő

14.rész.

A testemet átkarolta a melegség. Louis hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehelete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai.  Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.
- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink.
-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben.
Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.
-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azt hiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet.
-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében.
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Azt hiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.
-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.
-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.
Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Louis.Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézen fogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzódott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Harry mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.
Örülök, hogy nem voltál hülye. -jelentette ki mosolyogva.
-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
-És milyen volt az éjszaka? - húzogatta a szemöldökét.
-Tűrhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafojtott nevetésemtől.
-Louis nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.
-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Harry lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogramokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.
-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Louis és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.
-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza.
Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja.
-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Rebeccának hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Harry felpattant és elindult a kocsi felé.

2012. november 17., szombat

13.rész.

Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Jenna, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Harry.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azt hittem Louis az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Jenna. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Fanny-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Louis rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re, Louis meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Harry, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából.
Louis lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Fanny hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Louis pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem  beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Louis , nőből vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Fanny már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Louis. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Krystal-al rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát.  Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Louist. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Louis, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Krystal elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Krystal a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.

"Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try…"

-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát
Veled akarok lenni
Érezni akarom a szerelmed
Melletted akarok feküdni
Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -

2012. november 16., péntek

12.rész

Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze.  Kibújtam Louis karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Louis hátulról átkarolt.
-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.
-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.
Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Lou kinyitotta az ajtót, amin Krystal lépett be idegesen.
-Jenna itt van? - kérdezte remegő hangon.
-Igen. Baj van?
-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám.
-mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Louis.
-Nem. Beszélhetek vele?
Ekkor előléptem.
-Jó reggelt Krystal! - terült szét a mosoly az arcomon.
Odalépett és megölelt.
-Örülök hogy nem lett semmi bajod.  - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál?
-Mert nem tudtam aludni.
-Mert nem  bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Louisval. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.
-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.
-Nem. - böktük ki egyszerre.
-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.
-Ez meleg volt. - mondta Louis,majd a falnak döntött.
-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.
Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Krystal újból benyitott
-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.
-Szia, Krystal. - lépett el mellőlem Louis, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Louisal ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Lout. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Louisra majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Louis mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.
-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.
-Adom Louist. - hadartam el gyorsan.
Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Louis idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.

2012. november 15., csütörtök

11.rész.

Amikor felébredtem, Louis szemével találkoztam. Engem bámult.
-Jó reggelt! - mondtam kómásan, majd nyújtózkodtam egyet.
-Hozzá tudnék szokni. - mondta sejtelmesen.
-Hogy minden egyes reggel láthassam az arcod, és hogy érezhessem a közelséged. - mosolyodott el.
Alig jutott el az agyamig az előbbi mondat. Könnyek szöktek a szemembe.
-Louis.. - kezdtem el mondandómat. Nem tudtam neki hazudni. - Én mindig erős voltam. 5 éves koromba sírtam utoljára, amikor elhagytam a kedvenc mackómat. Azóta egyszer sem. Én.. mindig magamba fojtom az érzéseket.  Nem tudok megnyílni, és ezért van hogy kevés embert engedek magamhoz közel. De te teljesen elgyengítesz. Letörölte a szememből előbukkanó könnycseppet és óvatosan homlokon csókolt.
-Talán ezért vonzódunk egymáshoz,nem ? - mosolygott.
-Én nem akarok neked ártani,Louis. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Én nem akarok neked ártani,Louis. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Amikor veled vagyok... B, akkor minden más. Akkor csak Te meg én vagyunk. Ami pár nap alatt kiderült, az az, hogy nem akarlak elveszíteni. Soha.. - nem hagytam hogy folytassa. A leghatásosabb módszerrel tapasztottam be a száját.
-Azt akarom hogy tudják. - suttogta mikor elváltak ajkaink.
-Mit? - kérdeztem meghökkenve. - És kik?
-Mindenki, Jenna. Azt akarom hogy tudja a világ. Tudja, hogy boldog vagyok. Veled. - mosolygott, miközben az arcomat szántották ujjai.
-Én kétlem hogy erre fel vagyok készülve. - ültem fel hirtelen.
Gyanakvóan nézett rám, majd ő is fölült mellém, és átölelte a derekamat.
-Itt hagysz? - elkaptam a kezét, és visszarántottam az ágyba.
-Dehogy! Te is jössz velünk. Krystal nem mondta?
-Nem emlékszek. - vallottam be, majd  tipikus 'Hagyjál, gondolkozom' fejet vágtam.
Erre felnevetett, felkelt és a szekrényéhez indult. Követtem, és segítettem neki pakolni. Azaz, én pakoltam, ő meg első sorból nézte. Amikor kész lettem, felöltöztem és kijelentettem hogy hazamegyek pakolni. Ragaszkodott hozzá,hogy elkísér ezért kiosontunk a házból. Amikor hozzám értünk, mondtam neki hogy találja fel magát,és egyen valamit. Sok dolgom volt. Elmentem fürdeni, hajat mostam stb. Mivel ha azt nézzük, hogy elég közvetlenek vagyunk egymással, ezért nem volt olyan nagy dolog fehérneműben rohangálni. Sokkal otthonosabban éreztem magam. Mondjuk egy idő után kellemetlen volt azt látni, Louis úgy néz rám mint egy szexéhes.  Bevágtam jó néhány ruhámat az egyik bőröndömbe, majd magamra kaptam egy pamut nadrágot, és egy mintás pólót. Elég hosszú úttal állunk szemben, szóval inkább a kényelemre törekedtem. Amikor mindennel kész lettem, bejelentettem hogy indulhatunk. Épp az ajtón hessékeltem ki Lout amikor egy igencsak elgondolkodtató kérdést tett föl.
-Jenna, mi van fent?
-Hogy hogy fent? - néztem rá hülyén, majd a lépcsőre mutatott, ami a konyhán túlról vezetett fel. -Ö.. Fogalmam sincs. Eddig még észre se vettem.
-Felmegyünk? - húzta magához a derekamat, és a szemöldökét emelgette.
-Nem! Indulnunk kell. Majd ha hazaértünk megnézzük. - mondtam határozottan és megpusziltam.
Tízkor sikeresen elindultunk. Az út hosszú, de jó volt. Rengeteget beszélgettünk, énekeltünk, és Harry megtanított arra a táncra, ami nekem sosem ment. 'Simogasd a kutyát, és csavard ki a villanykörtét.'. Nem is volt olyan vészes a több mint 6 órás út. Amikor odaértünk, a fiúknak egyből próbálniuk kellett. Én lekötöttem magamat a saját dolgommal, összeállítani a fellépőruhát. Nem lettem meg vele egyhamar, ezért több szünetet tartottam. Rávettem magamat, hogy írok anyukámnak egy e-mailt, ha már nincs ideje felhívni. A klippremierről úgy ahogy lemaradtam, mert az előtti vetítést láthattam. Imádtam,egyszerűen imádtam. Vagy ötvenszer megnéztem egymás után de nem bírtam vele betelni. Amikor már felrakták, utána nagyjából azzal ment el az idő, hogy azt néztem. A koncert is elképesztő volt. De megint kimerültem estem be az ágyba a nap végén. És igen, azt hiszem az alvás volt a kedvencem az egész napban. Mert akkor Louisal lehettem.