19.rész.

Harry Szemszög


Amikor lerakott minket a busz, Louis kétségbeesetten pillantott Jennara. Látszott rajta, hogy nem bír megszólalni.
-Sziasztok. - intett egyet Jenna, és elindult haza.
Louis utána nézett, és nyelt egy nagyot. Komolyan már, mindent nekem kell csinálni?
-Nem maradsz? - kérdeztem és Louisra néztem.
-Ha nem zavarok. - mondta kicsit szégyenlősen mikor megfordult.
Kinyújtottam a karomat, és hagytam hogy belekapaszkodjon.
Bevezettem őt a kapun, Louis meg mögöttem fortyogott. A liftben kínos csend uralkodott. Nekem túlzottan nem volt kínos, mert tökéletesen elvoltam a lift tükrével. Puszikat dobtam magamnak, és mindig meglepődtem, amikor láttam hogy puszikat dobnak nekem.   Nem törődtem a hátam mögött álló emberekkel, és amikor kiléptük 2 perc múlva a liftből éles nevetés tört ki.
-Min nevettek annyira? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Választ nem kaptam, ezért jobbnak tartottam ha bevonulok a házba. A bőröndjeimet ledobtam a földre, és megrohanoztam a szobámat. Egy hatalmas ugrással már a pihe-puha ágyamba landoltam. Nagyon hiányzott.
Lentről halk beszélgetés hallatszott. Nem vagyok az az illetlen fajta, de muszáj volt hallgatóznom.
-Amit akkor mondtál, igaz volt? - kérdezte óvatosan Jenna.
-Amit akkor akkor, vagy a másik akkor? - kérdezte zavartan Louis. Már most nem értettem belőle egy szót se.
-A szeretlek dolog.
.Komolyan gondoltam.
Mielőtt egymásnak esnek, gondoltam tudtukra adom, hogy én is ebben a házban lakok. Halk léptekkel bevonultam. Mindkettejük tekintete rajtam pihent.
-Zavarok? - vigyorogtam.
-Nem. - mondta Jenna, és Louisra pillantott. - De én most haza megyek, és készülődök. Nektek is azt kéne.
-Elkísérjelek? - vágtam közbe. Valamit láttam a szemébe, mintha kérlelne.
Bólintott egyet, én meg az előszobába repültem. Vagyis repülést imitáltam. Amikor utolért, felkaptam egy-két táskát, és elindultunk.
-Na miújság? - kérdeztem amint becsukta maga után az ajtót.
-Kételyek. Nem tudok már semmit. - erőltetett egy mosolyt.
-Lou bácsi segít. - kacsintottam rá amikor a liftbe értünk. Elengedte a bőröndjét, és szorosan megölelt. Nem tudnám megfogalmazni azt az érzést, ami átjárta a testem. Furcsa volt.
Az út többi részét csendben tettük meg. Ő is, és én is gondolkoztunk valamin. Odaértünk hozzá, és búcsúképpen újból megölelt. A hideg is kirázott. Rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Nagyjából 5 percen keresztül ugyan abban a pozícióban voltam, még mindig azt a helyet bámultam ahol állt.  Amikor feleszméltem, néma sikoly kiséretében sarkon fordultam, és haza indultam. Otthon nagyjából semmi se történt.
Louis azért hisztizett, mert nem volt elég egyenes a haja, nekem meg megvolt a magam problémája, így figyelmen kívül hagytam a nyávogását. Betankoltunk, és mentünk mikrofonpróbára. Nagyon furcsáltam hogy nem hozta fel Jennat. Talán elmentek neki otthonról? Nagy valószínüséggel, mert már a kocsiban voltunk. Épp beénekeltem, amikor Liam hívott.
-Merre vagytok?
-A kocsiban! - daloltam neki elég hamisan.
Nem mondott semmit, lerakott. Ekkora egy gonosz répát! Csak úgy lerak a legjobb barátod? Semmi puszi, semmi csók, semmi szeretlek? Borzasztó! E csodás gondolatmenetet az szakította félbe, hogy megérkeztünk az Apollóba. Annyira izgatott szoktam ilyenkor lenni. Megvolt a próba, és csak a ruha egyeztetés hiányzott a show előtt. Épp műsort intéztem Niallnek, amikor megpillantottam hátulról egy bombázót. Egy fekete koktél ruhában volt, és azt hittem lemegyek hídba. Mutogattam rá, Niall meg csak maga elé meredt, mint két éhes kisgyerek úgy néztünk ki. A szépség megfordult, és tátott szájjal bámultam rá. Jenna nézett értetlenkedve barna göndör fürtjei mögül. Niall oldalba bökött és átváltottam vigyorba. Küldött egy mosolyt majd el indult felénk. Megragadta a karom, és szenvedélyes csókokkal lepett meg. Na jó, nem. De a képzeletembe ez ment diavetítőn. Elkezdett ráncigálni az öltöző fele, és a kezünkbe adta a ruháinkat. Amikor mindenki elkészült, egyből a színpadra irányítottak.
-Jóestét London! - kiáltottuk a fiúkkal együtt amikor kiértünk a színpadra.

18.rész.

Liam szemszögéből.

Minden lehetőséget ki akartam használni. Engem csak Ő érdekelt. Valószínűleg nem fog emlékezni arra, hogy mit műveltem vele álmában, és ez talán az előnyömre szolgál. Féltem. Féltem a véleményétől, és másokétól. Mindent megtettem volna azért, hogy az enyém legyen. De most többet nem tudtam. Halkan kiosontam a szobából, és becsuktam az ajtót. Csatlakoztam a többiekhez, épp a kisbuszhoz mentek. Louist kerestem a szemeimmel, de nem találtam. . Hamarosan csatlakozott hozzánk, és nem sokkal később Jenna is. Rámosolyogtam, mire ő mellém sétált, és visszamosolygott.Melegség öntött el. Az a fojtogató melegség.  A hotel felé vettük az irányt. Mindenki külön szobát kapott egy  lakosztályon belül. Épp kész lettem a pakolással, amikor óvatos lépteket hallottam. Jenna osont be az ajtón. Lehuppant mellém és lerakta a laptopját.
-Nem tudok aludni. - mondta szomorú arcot öltve. Nevetnem kellett rajta, nem volt valami hatásos.A vállamba bokszolt.
-Ha bántasz, nem maradhatsz. - próbáltam komoly lenni.
-Ne haragudj.
Egy mosollyal megbocsátottam. Hátrébb csúszott az ágyon, és én követtem a példáját. Épp egy film töltött be.
-Nem baj ha magyar felirattal nézzük? - kérdezte, mi közbe a képernyőt böngészte szemeivel.
-Hatalmas probléma. - vágtam rá. Ekkor felém fordult, és szúrós tekintete meglágyult.
-Ilyen komoly fejjel nem érdemes belekezdeni egy vígjátékba. - mondta harapósan.
-Miért pont vígjáték? A romantikus filmeket jobban szeretem. - vallottam be. Nem volt teljesen igaz, de most jól jött volna.
-Most semmi kedvem nincs a romantikához. - mondta és egy pontot bámult a földön. Én a falon választottam egyet. Fagyos volt a hangulat.
-Á, betöltött! - mondta ujjongva, ezzel megtörve a csendet. Hirtelen a fiúk léptek be az ajtón.
-Csak nem filmet néztek? - kérdezte Harry, és beugrott közénk. Ezzel tökéletesen elrontva a pillanatot.
Louis Jenna másik oldalára leült törökülésbe, és őt bámulta. Az egyik legjobb barátom volt, de legszívesebben lelöktem volna az ágyról. Zayn rám feküdt,Niall meg leült az ágy szélére. Hat embernek elég kicsi volt a franciaágyam. A film közepénél majdnem mindenki elaludt. Harry  és én még fent voltunk. A viccesebb részeken felvisított, és nem értettem hogy a többiek hogy tudnak ilyen nyugodtan aludni. Amikor már meguntam, behunytam a szemeimet, és álomba ringatott a múltam. Főképp Jenna.
Arra ébredtem fel, hogy a földön vagyunk. Alattam Niall és Zayn, felettem Harry. Életveszély volt vele aludni. Mindenki egy hatalmasat nyögött, amikor elért a tudat az agyukig. Igyekeztem nem elröhögni magam, ezért gyorsan felpattantam, és elmentem a konyhába. Még csak 8 óra volt. Átvonultam Niall szobájába aludni, miután megittam egy pohár vizet. Néhány óra alvás után felébresztettek. Csak bele kellett gondolnom, hogy Louis Jennaval alszik, és máris nyugtalan lettem.  Fel alá járkáltam a szobába és ezzel elég nagy zajt vertem. Csatlakoztam inkább a többiekhez, akik a reggeli kávéjukat szürcsölték. Jenna háttal volt nekem, és mikor leültem mellé, felém fordult és puszit nyomott az arcomra.  Enyhén elpirultam. Elég gyors mozdulattal vissza is fordult, és tovább beszélgetett Harry-vel. Már szorított az idő, ezért összepakoltunk, és indultunk haza. A londoni fellépések mindig kellemes érzést keltenek bennem. Jó rá készülni. A buszon pihentünk, mindenki bedugott füllel bámult maga elé. Louisnál szólt a leghangosabban a zene. Nagy meglepődésemre Ed-et hallgatott. Az út nagy részében unatkoztam, a végén pedig interjúkat adtunk.  Zayn egy listát írt össze a rádiós műsora miatt, ezért őt most nem faggatták. A busz otthon tett ki., hogy legyen időnk lepakolni a dolgainkat. Minden porcikámat átjárta a féltékenység, amikor Louis Jennaval egy helyen szállt le. Amíg haza nem értem, egész végig azon töprengtem, hogy vajon kibékülnek-e. Lerakott engem is a busz, kiszedtem a csomagjaimat és épp a bejárat felé siettem, amikor megláttam az ajtó mellett ülő Danielle-t.

17.rész.

Louis szemszöge

A tegnapi nap borzasztó volt. A koncertet alig éltem túl, de sikerült mosolyt színlelnem. Nem akartam,hogy aggódjanak értem. Nem maradtunk Sheffieldben, éjszaka utaztunk, hogy másnap még tudjunk pihenni. A 4 órás úton mindenki elaludt, kivéve engem. Túl sok gondolat zavart. Amikor megérkeztünk Cardiffba, egyből bedőltem az ágyba. Összesen egyszer láttam Jennat, sötét karikák díszítették az arcát, de még így is gyönyörű volt. Össze-vissza állt hosszú barna haja, de még így is kívántam. A röpke pillanat, ami miatt éltem, hamar szertefoszlott. Liamre mosolygott bájosan. El akartam menekülni a világ elől, ezért próbáltam meg egyből elaludni. Ami ment is, mert 11 óráig ki sem keltem az ágyból. A szakács csatlakozott hozzánk, ezért mennyei gofrival indítottuk a napot. Most elég rövid próbánk volt,így megint egyedül tölthettem a napom nagy részét. A gép előtt lógtam, és amikor lépteket hallottam kintről, magamhoz kaptam egy kanalat és abba nézegettem magamat. Tudtam, hogy talán ez az egyetlen módja, hogy ne szóljon hozzám Liam. Már nagyon unatkoztam, amikor betoppant Harry az ajtón.

-Öltözz fel, sétálni megyünk! - mondta vigyorogva.
-Nincs kedvem. - közöltem természetesen.
-De van. Legalább kiöntöd nekem a gondjaidat.
-Azt nem tudom kiönteni, maximum elmondani. Okoskám.
-Haha. Na irány!
-Mindenki jön? - kérdeztem és magam elé bambultam.
-Csak mi ketten. - kacsintott rám és kilépett az ajtón.
Felkaptam egy pulcsit és kisétáltam. Egyből az ajtóhoz mentem, nem néztem körül. Harry utánam lépkedett. Lennt egy kocsi várt.
-Nem úgy volt hogy sétálunk? - kérdeztem meglepetten.
Nem szólt semmit, betuszkolt a kocsiba. Negyed óra alatt a parton voltunk.
-De úgy volt. - terült el széles vigyor az arcán.
Séta közben a vizet bámultam. Annyi minden járt a fejemben. Lehet hogy Harry volt a legjobb barátom, de lelkizésben nem volt a legjobb. Általában ha valami komolyat mondtam neki, bólogatott és elővette az "értelmesebb" arcát.

Liam volt ilyen téren jó. De most nem volt szükségem a segítségére.

-Szereted? - kérdezte megtörve a csendet.
-Azt hiszem. - bólintottam egyet, de még mindig a vizet bámultam.
-Ne cseszd már el ezt is.
-Köszi. - mondtam csendesen.

Pillanatok múlva már magához szorított. Most pont erre volt szükségem. Szótlanul sétáltunk vissza, és már várt ránk az autó. Volt még egy utolsó mikrofon próba, és utána átöltöztünk. Beszélni akartam Vele, de nem találtam meg. Liam se tartózkodott köztünk. Fel s alá járkáltam, ordítani akartam. Amikor már menni kellett, Liam felbukkant. Egyedül...

Amikor kiértünk a színpadra, hatalmas ujjongással üdvözöltek. Nehéz még mindig belegondolni, hogy miattunk vannak itt. Csodás este volt, de annyira mégsem. Akárhányszor Liamre pillantottam, sírni akartam. Elveszi tőlem az egyetlen dolgot, ami a jelen pillanatban a legtöbbet számít nekem? Szép dolog. Igyekeztem nem erre gondolni. Amikor elbúcsuztunk a rajongóktól, az öltözőbe siettem. A többiek hátra maradtak, így volt néhány percem Jennaval beszélni. Kopogás nélkül nyitottam be, Ő pedig magzatpózban aludt a kanapén. Csak meg kellett látnom az arcát, és máris rádöbbentem; nem bírom nélküle. Rajongásom kopogás zavarta meg. Pánikba estem, és gyorsan be bújtam a sminkasztal alá. Lehet,hogy gyerekes de na. Liam kukucskált be az ajtón, és óvatosan belépett. Halk léptekkel Jenna mellé osont, és leült mellé. Igazi gyengédséggel csókolta meg az ajkait. Elállt a lélegzetem és könnyek bukkantak fel a szememben.

16.rész.

-Merre jártatok? - kérdeztem ingerülten, és Louisra pillantottam.
-Vásárolni! - szólalt meg Zayn.
-Igazából, csak ő volt vásárolni. Mi balett órán voltunk. - közölte komolyan Harry. Elég diplomatikusan nézett ki, mert rajta volt a szemüvege.
Mindenki elkezdett fetrengeni a nevetéstől. Inkább hagytam, úgy se kaptam volna értelmes választ. Mivel kettőnkre főztünk, ezért nem kaptak semmit. Szobaszervízt hívtak, de azt kell hogy mondjam, elmehetnénk szakácsnak. Jobbat főztünk mint amit hoztak. Vacsora után mindenki ment ahova akart. Niall elvitte Harryt csajozni, Zayn és Liam filmet néztek, én ruhákat rendeltem, Louis meg anyukájával telefonált. Mikor végzett, mellém feküdt az ágyra.
-Anyu puszil. - törte meg a pillanatnyi csendet Louis.

Tágra nyitottam a szememet.

-Beszámoltam rólad. - kacsintott rám mosolyogva, és ajkaimra csókot lehelt.

-De mit tud? Vagy most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.

-Anyának mindent elmondok. - mondta komoly arccal. -És csak annyit, hogy együtt vagyunk. Azaz mindent tud rólad, amit én. - váltott át egy pimasz vigyorba.

-Együtt vagyunk? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel. Soha nem tudtam hogy mi van.

-Miért, nem? - kérdezte idegesen.

-Attól hogy elvagyunk.. - mondtam és ráharaptam az alsó ajkamra - nem tudom,hogy most mi van.

-Szóval nem akarsz velem lenni?

Unott lett a tekintetem.

-Hogy kérdezhetsz ilyet? - igyekeztem komolyra fordítani a szót, de már nagyon kellett mosolyognom.

-Mert... Látom hogy nézel Liamre. - hadarta lehajtott fejjel.

Ekkor megállt bennem a vér. Mintha folyékony vas folyt volna az ereimben.

-Te mégis miről beszélsz? - kérdeztem ingerülten. Már nem kellett mosolyognom.

-Ennyire nem figyelsz? - emelte föl a hangját.

-Ez kész vicc. Ennyire nem bízol bennem?

-Én csak látom amit látok!

-Akkor valamit nagyon rosszul látsz. De tudod mit? Az az érdekes, hogy az ő szemében többet érek. Lehet hogy rosszul döntöttem veled kapcsolatban. - ezzel a lendülettel megfogtam a laptopot és kiviharoztam a szobából. Lehet hogy ez elég durva volt, de nagyon jól megtudom bántani az embereket akaratom ellenére is. És ha folytattam volna, semmi jó nem sül ki belőle. Leültem a kanapéra, a fiúk figyelme meg rám szegeződött. Louis körülbelül egy perc múlva hangos léptekkel kirobogott a szobából, kiment, és becsapta maga után a bejárati ajtót. Aggódó szemek csüngtek rajtam. Nem néztem oda, csak sziplán éreztem.Amikor Harryék megjöttek, látták hogy történt valami. Zayn előadta a látottakat a fülem hallatára. Lehet hogy egy kicsit eltúlozta. Louis amikor visszaért, szó nélkül berohant a szobájába. Nem volt kedvem vele aludni, ezért Harry felajánlotta hogy meghúzhatom magamat mellette. Ez sem volt jó ötlet, mert volt hogy megrugdosott és lehúzta rólam a takarót. Elég nyúzottan néztem ki reggel. A reggeli rántotta volt, de kiderült hogy ezt is el lehet rontani.  A szakács épp lebetegedett, ezért szorultunk szobaszervízre. Összepakoltunk, és elindultunk. Összesen 2 órát töltöttünk a buszon, én Liammel és Niallel beszélgettem, a többiek meg nem tudom mit csináltak. Louisal még mindig nem beszéltem. De nem is akartam. Amikor megérkeztünk egyből próba volt. Eléggé unatkoztam ezért Krystal elmentem várost nézni. Elég sokáig elvoltunk, ezért csak a koncert előtt egy órával értünk  vissza. Ekkor már egyből öltöztetni kellett.  Louis megint sehol. Nem igaz, hogy mindig ezen jár a eszem..

-És beszéltél vele? - nézett le rám Liam. Épp a nadrágját igazítottam meg.

-Nem. De nem is szeretnék. - erőltettem egy mosolyt neki.

Ekkor betoppant Louis. Rám nézett, és egyre vörösebb lett  a feje.

-Krystal elintézed? - kérdeztem rápillantva.

-Hogyne. - mosolygott vissza kedvesen.

Végig engem bámult. De túl gyenge voltam, és sebezhető.

15.rész.

Nagy vidáman szökdécselt az autóhoz, amiből kiszállt egy férfi. Harry kezet rázott vele, majd a csomagtartóhoz sietett.Kiemelt egy nagy zöld ládát, majd elköszönt a pasitól és pénzt nyomott a kezébe. Niall felállt, és elindult neki segíteni. Értetlenkedve néztem a fiú
Louis nem avatott be? - kérdezte nevetve Zayn. Louisra néztem, de mielőtt bármit mondhatott volna, visszaértek hozzánk a fiúk.
-Ünneplés! - kiáltotta Harry, és lerakta a ládát. Közelebb hajoltam, és kiszedtem egy szőke parókát.
-Nem értem. - mondtam és a kezembe tartott dologra pillantottam.
Niall kiszedett még vagy öt parókát, és utána Zayn segített neki. Harry csípőre tett kézzel nézte végig a műveletet. A parókák mellett még volt egy-két  alkoholos üveg, és egy mikrofon, amihez tartozott egy kisebb erősítő. Még mindig nem értettem.Ezek egy parkban akarnak elkezdeni karaokézni?
-Ki kezd? - kérdezte Harry, majd Liam előszedett egy pokrócot és leteríttet  Mind a négyen lehuppantak, majd Louis is lehúzott a földre. Előkerült egy üveg, amit beraktak középre.

-Már értem. - szóltam közbe vigyorogva.

-Pörgetsz? - kérdezte nyelvet kiöltve Harry.

Megpörgettem az üveget, ami Niall felé mutatott. Ekkor a háta mögé nyúlt, és kitöltött két feles pohárba Whiskey-t.  Mire mindenki sorra került Liam kivételével, már voltak állapotok. Szóval elkezdőzött a játék. Elég érdekes  feladatok/kérdések voltak. Aztán intimebb kérdésekkel bombáztuk egymást, amiről ne is beszéljünk. Elég sokáig bírtuk  majd lassan mindenki kidőlt. Mivel nem ittam sokat, ezért hívtam segítséget, hogy mégse éjszakázzunk egy parkban. Liam volt már csak fent rajtam kívül és beszélgettünk. Számomra nem volt kínos, de ahogy éreztem neki igen. A segítség elég sokat késett, de amikor megjött felkeltettük a fiúkat és
igyekeztünk el.
A következő két nap elég 'átlagos' volt. Bár nagyon élveztem minden percét. Meglehetősen többet dolgoztam mint eddig. Dedikálások voltak, interjúk stb. Tegnap elég kómás voltam egész nap, és a koncert végét át is aludtam. Mivel elég sokat tudok aludni, ma én keltem fel legkésőbb. A fiúk sehol, ezért gondoltam elmegyek fürdeni. Hajat mostam, arcot tisztítottam és amikor végeztem egy törölközőbe csavartam magamat és úgy tipegtem át a szobánkba. Hirtelen Liamen akadt meg a szemem. Ott állt, és tátott szájjal mért végig.
-Csukd be a szád, vagy én csukom be! - mondtam parancsolva.
Magamhoz szorítottam a törölközőt, és siettem a kijelölt célpont felé. Még a testápoló szétkenésénél tartottam, amikor lépteket hallottam, és érzékeltem, hogy valaki a küszöbön áll. Nem néztem hátra, azt hittem Louis az.
-Bekened a hátam? - kérdeztem finoman, majd ráhasaltam az ágyra. Lois ráült a fenekemre, és masszírozva elkent a hátamon egy jó nagy adag testápolót. Amikor végzett, felkelt rólam, és leült az ágy szélére. Felültem én is, és elképedtem.
-Azt hittem Louis vagy. - mondtam remegő hangon.
-Azt hittem tisztában vagy azzal,hogy kitől mit kérsz. - mosolygott zavartan Liam.
-Mire gondolsz?
-Semmire. Vagyis arra, hogy tetszik az öltözéked. - kacsintott rám, majd felkelt és kisétált mielőtt bármit is mondhattam volna. Magam elé képedtem. Én tényleg ilyen téren nem voltam szégyenlős. Tisztában voltam a testemmel  mivel eléggé odafigyeltem rá. De valahogy úgy éreztem hogy túl sokat látott belőlem Liam. És mintha ezzel Louist csaptam volna be. Igyekeztem nem ilyeneken agyalni, ezért gyorsan felöltöztem. Most is hotelben éjszakáztunk, mert kaptunk egy szabadnapot. Letelefonáltam a portára és megtudtam hogy a fiúk ebédelni mentek. Kivéve Liamet. Bevonultam a nappaliba és levetődtem a kanapéra. Elkezdtem a mindennapos teendőimet. Liam nemsokára csatlakozott hozzám, mert unatkozott. Pihentem egy kicsit és beraktunk egy filmet. Számomra igencsak kellemetlen volt a közelsége. Meglehetősen sokáig ebédeltek a fiúk. Négy óra volt, és még nem értek vissza. Eléggé furcsálltam  de annyira nem is bántam. Egy idő után igen oldott lett a hangulat, és elég jól elvoltunk. Már nagyjából éheztünk, amikor elindultunk a konyhába főzni. Vittem magammal a laptopomat  és lenyomtunk egy karaoke-partit. Készült néhány videó, ahogy én Rihanna szerepét töltöm be és tésztát főzök,  Liam meg Eminemét. Arról volt szó, hogy indulunk a következő X-Factorban, és meg is nyerjük, mikor betoppantak a fiúk. Odarohantak hozzánk, és meglesték az alkotásunkat.
-Farkas éhesek vagyunk! - mondta Niall és Harry csillogó szemmel.

Nem úgy volt,hogy ebédelni mentek?

14.rész.

A testemet átkarolta a melegség. Louis hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehelete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai.  Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.
- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink.
-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben.
Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.
-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azt hiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet.
-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében.
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Azt hiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.
-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.
-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.
Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Louis.Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézen fogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzódott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Harry mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.
Örülök, hogy nem voltál hülye. -jelentette ki mosolyogva.
-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
-És milyen volt az éjszaka? - húzogatta a szemöldökét.
-Tűrhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafojtott nevetésemtől.
-Louis nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.
-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Harry lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogramokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.
-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Louis és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.
-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza.
Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja.
-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Rebeccának hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Harry felpattant és elindult a kocsi felé.

13.rész.

Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Jenna, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Harry.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azt hittem Louis az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Jenna. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Fanny-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Louis rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re, Louis meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Harry, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából.
Louis lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Fanny hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Louis pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem  beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Louis , nőből vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Fanny már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Louis. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Krystal-al rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát.  Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Louist. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Louis, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Krystal elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Krystal a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.

"Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try…"

-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát

Veled akarok lenni

Érezni akarom a szerelmed

Melletted akarok feküdni

Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -

12.rész

Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze.  Kibújtam Louis karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Louis hátulról átkarolt.
-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.
-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.
Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Lou kinyitotta az ajtót, amin Krystal lépett be idegesen.
-Jenna itt van? - kérdezte remegő hangon.
-Igen. Baj van?
-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám.
-mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Louis.
-Nem. Beszélhetek vele?
Ekkor előléptem.
-Jó reggelt Krystal! - terült szét a mosoly az arcomon.
Odalépett és megölelt.
-Örülök hogy nem lett semmi bajod.  - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál?
-Mert nem tudtam aludni.
-Mert nem  bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Louisval. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.
-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.
-Nem. - böktük ki egyszerre.
-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.
-Ez meleg volt. - mondta Louis,majd a falnak döntött.
-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.
Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Krystal újból benyitott
-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.
-Szia, Krystal. - lépett el mellőlem Louis, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Louisal ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Lout. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Louisra majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Louis mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.
-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.
-Adom Louist. - hadartam el gyorsan.
Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Louis idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.

11.rész.

Amikor felébredtem, Louis szemével találkoztam. Engem bámult.
-Jó reggelt! - mondtam kómásan, majd nyújtózkodtam egyet.
-Hozzá tudnék szokni. - mondta sejtelmesen.
-Hogy minden egyes reggel láthassam az arcod, és hogy érezhessem a közelséged. - mosolyodott el.
Alig jutott el az agyamig az előbbi mondat. Könnyek szöktek a szemembe.
-Louis.. - kezdtem el mondandómat. Nem tudtam neki hazudni. - Én mindig erős voltam. 5 éves koromba sírtam utoljára, amikor elhagytam a kedvenc mackómat. Azóta egyszer sem. Én.. mindig magamba fojtom az érzéseket.  Nem tudok megnyílni, és ezért van hogy kevés embert engedek magamhoz közel. De te teljesen elgyengítesz. Letörölte a szememből előbukkanó könnycseppet és óvatosan homlokon csókolt.
-Talán ezért vonzódunk egymáshoz,nem ? - mosolygott.
-Én nem akarok neked ártani,Louis. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Én nem akarok neked ártani,Louis. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Amikor veled vagyok... B, akkor minden más. Akkor csak Te meg én vagyunk. Ami pár nap alatt kiderült, az az, hogy nem akarlak elveszíteni. Soha.. - nem hagytam hogy folytassa. A leghatásosabb módszerrel tapasztottam be a száját.
-Azt akarom hogy tudják. - suttogta mikor elváltak ajkaink.
-Mit? - kérdeztem meghökkenve. - És kik?
-Mindenki, Jenna. Azt akarom hogy tudja a világ. Tudja, hogy boldog vagyok. Veled. - mosolygott, miközben az arcomat szántották ujjai.
-Én kétlem hogy erre fel vagyok készülve. - ültem fel hirtelen.
Gyanakvóan nézett rám, majd ő is fölült mellém, és átölelte a derekamat.
-Itt hagysz? - elkaptam a kezét, és visszarántottam az ágyba.
-Dehogy! Te is jössz velünk. Krystal nem mondta?
-Nem emlékszek. - vallottam be, majd  tipikus 'Hagyjál, gondolkozom' fejet vágtam.
Erre felnevetett, felkelt és a szekrényéhez indult. Követtem, és segítettem neki pakolni. Azaz, én pakoltam, ő meg első sorból nézte. Amikor kész lettem, felöltöztem és kijelentettem hogy hazamegyek pakolni. Ragaszkodott hozzá,hogy elkísér ezért kiosontunk a házból. Amikor hozzám értünk, mondtam neki hogy találja fel magát,és egyen valamit. Sok dolgom volt. Elmentem fürdeni, hajat mostam stb. Mivel ha azt nézzük, hogy elég közvetlenek vagyunk egymással, ezért nem volt olyan nagy dolog fehérneműben rohangálni. Sokkal otthonosabban éreztem magam. Mondjuk egy idő után kellemetlen volt azt látni, Louis úgy néz rám mint egy szexéhes.  Bevágtam jó néhány ruhámat az egyik bőröndömbe, majd magamra kaptam egy pamut nadrágot, és egy mintás pólót. Elég hosszú úttal állunk szemben, szóval inkább a kényelemre törekedtem. Amikor mindennel kész lettem, bejelentettem hogy indulhatunk. Épp az ajtón hessékeltem ki Lout amikor egy igencsak elgondolkodtató kérdést tett föl.
-Jenna, mi van fent?
-Hogy hogy fent? - néztem rá hülyén, majd a lépcsőre mutatott, ami a konyhán túlról vezetett fel. -Ö.. Fogalmam sincs. Eddig még észre se vettem.
-Felmegyünk? - húzta magához a derekamat, és a szemöldökét emelgette.
-Nem! Indulnunk kell. Majd ha hazaértünk megnézzük. - mondtam határozottan és megpusziltam.
Tízkor sikeresen elindultunk. Az út hosszú, de jó volt. Rengeteget beszélgettünk, énekeltünk, és Harry megtanított arra a táncra, ami nekem sosem ment. 'Simogasd a kutyát, és csavard ki a villanykörtét.'. Nem is volt olyan vészes a több mint 6 órás út. Amikor odaértünk, a fiúknak egyből próbálniuk kellett. Én lekötöttem magamat a saját dolgommal, összeállítani a fellépőruhát. Nem lettem meg vele egyhamar, ezért több szünetet tartottam. Rávettem magamat, hogy írok anyukámnak egy e-mailt, ha már nincs ideje felhívni. A klippremierről úgy ahogy lemaradtam, mert az előtti vetítést láthattam. Imádtam,egyszerűen imádtam. Vagy ötvenszer megnéztem egymás után de nem bírtam vele betelni. Amikor már felrakták, utána nagyjából azzal ment el az idő, hogy azt néztem. A koncert is elképesztő volt. De megint kimerültem estem be az ágyba a nap végén. És igen, azt hiszem az alvás volt a kedvencem az egész napban. Mert akkor Louisal lehettem.

10.rész.3.

A szívem hevesebben vert. A földön feküdtünk, és mintha a világ megszűnt volna körülöttünk. Csak ő volt, és én. Tudtam,hogy nincs teljesen önmagánál, de mikor rám nézett  a tekintete mindent elárult. Az utca fényei beragyogták angyali arcát, és tudtam, hogy nekem csak Ő kell. Ekkor talán minden megváltozott. Sokkal jobban kötődtem hozzá mint azelőtt. Csak bámultam az arcát, és nem szóltam. Egy idő után szemei elkezdtek nevetni.
-Már vagy negyed órája a földön fekszünk. - dadogta nevetve, majd elég ingatagon, de felállt és felhúzott.
Kösz Louis, szépen el rontottad  a pillanatot.
Liam és Niall hülyén néztek ránk.
-Nem lehet szavakkal kifejezni hogy mennyire kell röhögnöm. - mondta komoly arccal Niall, aztán egyik pillanatról a másikra kitört belőle a nevetés.
-Jenna, várj! - szólt utánam Liam, majd gyorsabban szedte a lábát, és mire mellém ért, elkezdte leporolni a vállam. - A többit Louisra bízom. - mondta undokan majd megelőzve engem, elsőként haladt át a bejárati ajtón.
-Köszi. - mondtam halkan, ezért kétlem hogy meghallotta volna.
Bevártam Lout és Niallt, aki a hátam mögött hülyült egy sort, majd Lout kézen fogva berángattam az ajtón. Lifttel felmentünk, majd nagy nehezen bejutottunk hozzájuk. Egy kisebb társaság gyúlt össze a nappaliban, majd mikor beértünk oda, mindenki tekintete ránk szegeződött. Még az előszobába ledobtam a mappámat, ami tiszta por volt, ezért láttam okosabb gondolatnak nem bevinni valamelyik szobába. Egy kisebb sereg vonaglott hozzánk, majd mindenki engem támadt le.
-Biztos te vagy Jenna! Sokat mesélt rólad Louis! - zengték kórusban vagy öten. Nagyjából mindenkivel közöltem,hogy ki vagyok és igyekeztem elvonulni az emberektől. Megláttam Harryt ahogy egymagában ül az egyik sarokban, elég levertnek tűnt. Nézett ki a fejéből, és egy Whiskey-s üveget szorongatott.
-Harry, minden rendben? - kérdeztem, mikor mellé értem.
-Azt hiszem, a bandából már csak egy tag nem szingli. - nyögte nekem leverten. Lehuppantam mellé, a lábaimat meg felhúztam.

-Elmeséled? - kérdeztem tőle nyugodt hangon.

-Kidobott. Nem kellettem már neki. Mondjuk ezt meg is értem. Egy roncs vagyok. - folytatta keserűen.

-Dehogy vagy az! - biztattam, majd a pólóm segítségével letöröltem a szeméből előbukkanó könnycseppeket. 

-Ezt is csak te gondolod így. - fordult felém, majd egy mosolyt erőltetett.

-Képzeld, nem. A világon több millió lány gondolja még ezt. Szeretnek Harry. 

Azért,aki vagy. Azért, mert mindig vidám vagy, és mert rengeteg szeretet adsz nekik. - mosolyogtam rá. - És ez elképesztő dolog. Elképesztő vagy Harry! - váltottam át nevetésbe.

Nevetett, majd nagy nehezen felállt. A kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodtam, és így már én is fel tudtam állni.

-Lehet, hogy baromira fáj, de egyszer el fog múlni. Szóval partizzunk! - kiáltotta két karját széttárva, majd engem ráncigálva a tömegbe húzott,aztán eltűnt. Gondoltam megkeresem Lout hogy megkérdezzem merre van Zayn, és hogy mikor adjam át az ajándékát. Amikor megláttam, épp a földön ült Liammel és nagyban nevetgéltek.

-Remélem nem engem beszéltek ki. - huppantam le Louis mellé.

-Ami azt illeti... - mondta Louis majd érzékien megcsókolt. 

Nem kell mondanom, megint égtem belül. 

-Zayn merre van? - kérdeztem megszakítva ezzel a pillanatot.

Louis gonoszan nézett rám, majd egyenesen mutatott, és Zaynre bökött. Felálltam, majd az előszobába siettem. Felkaptam a mappámat, majd Zayn felé vettem az irányt. Félre hívtam, és Harry szobájában kötöttünk ki.

-Boldog szülinapot! - emeltem ki a mappából az ajándékát, egy széles mosoly kíséretében.

-Jaj Jenna, nem kellett volna! - bizonygatta majd átvette tőlem az A2es lapot. Csak bámult rá, és nem jutott szóhoz. 

Nevetésbe törtem ki. -Ez valami elképesztő! Te csináltad? - kérdezte meghökkenve.

-Igen.  - vallottam be szégyellve. Soha nem voltam büszke egyik alkotásomra sem.

Majd Harry ágyára dobta a festményt óvatosan, és szorosan megölelt. Jó érzés volt. Mintha ősidők óta ismernénk egymást. Beszélgettünk egy kicsit, vele normálisan lehetett, mert józan volt. A többiek meg már lassan értelmetlenül gügyögtek és folyt a nyáluk. Azon gondolkoztam, hogy pelenka nem-e kéne a fejükre. Majd mikor már nagyjából mindent és mindenkit "kibeszéltünk" megfogott a csuklómnál és visszavezetett a buliba. Lout megkerestem, aztán táncoltunk. Azt kell mondanom, tényleg nem tudnak táncolni. Egy kicsit más itt, mint Magyarországon. Ha egy ilyen buli lett volna otthon, mindenki egymáshoz simulva nyomult volna a másikra. Itt is volt pár ilyen ember, de a fiúk tartották a frontot, és végig ugráltak. Majd Lout bevezettem az otthon tanult táncszokásba, és mit ne mondjak nagyon élvezte. Majd amikor már mindenki kidőlt, elvonultunk aludni. Amiből persze nem pont alvás lett. Kiélvezve azt, hogy kettesben voltunk, csókcsatákat vívtunk addig, amíg Louis végleg ki nem dőlt. Lerángattam róla a ruháit, betakartam, majd bebújtam mellé. Nem kellett sok idő, mire elaludtam a szuszogására. 

Holnap 11.rész.:3 remélem tetszett. És ennyi. xD♥ 

10.rész. 2.

Eldöntöttem,hogy befejezem a reggelit. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
-Liam, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle,mikor mellé értem. - Mondjuk egy séta közben? Haza kéne mennem átöltözni.
A fiú bólintott, majd elvonultam Louis szobájába, felvettem a nadrágomat és a cuccaimat bedobáltam a táskámba. Mikor visszaértem a nappaliba, Louis döbbenten meredt rám.
-Majd mindent elmagyarázok. - súgtam a fülébe, majd puszit nyomtam az arcára. - A pólodat meg kimosom. - küldtem felé egy félmosolyt majd Liam mellé léptem.
-Mehetünk? - sürgettem kicsit.
-Persze. - terült el széles mosoly az arcán,majd kisétáltunk a nappaliból.
Nem nagyon volt alkalmam körülnézni a házban, de így fényes nappal, amennyit láttam belőle az gyönyörű volt. Finom eleganciát tükrözött. A vörös téglafalat meg egyszerűen imádtam.  Lifttel lementünk majd az utcára kiérve megtorpantam.
-Te amúgy tudod merre kell menni? - kéreztem meghökkenve.
-Kövess. - felelte kicsit komoran.
Nagyjából 10 perc séta után a házam előtt kötöttünk ki. Előbányásztam a táskámból a kulcsokat, majd egy kis szerentcsétlenkedés után kinyitottam az ajtót.
-Kérsz valamit? - kérdeztem feszülten.
-Nem köszi. - mosolygott.
-Tudod,nem akarlak félre vezetni. Nyilvánvalóan vonzódok hozzád. De nem ugyanúgy mint Louishoz. Sőt, ami azt illeti, mindjájatokhoz vonzódom egy szinten. De szerintem ez érthető. Amíg személyesen nem ismertelek titeket,addig rajongtam értetek. Nem mintha ez most nem így lenne, csak csendben csinálom.
-Tudod, te egész különleges lány vagy. Olyan dolgokat veszel észre,amiket más nem. Ez jó benned. Amellett hogy gyönyörű vagy. Kívül, és belül. - mosolygott rám, majd eltűrt egy tincset a szemem elől.
-Miből gondolod hogy belül is? - néztem rá döbbenten. - Nem ismersz, és a valódi énemet, kétlem hogy megfogod. Azt elrejtem mindenki elől.
-Talán egyszer előbujik majd. - jelentette ki meggyőzödve.
Nem válaszoltam erre.
-Elfoglalod magad ameddig fürdök,vagy visszamész? - tereltem el a témát.
-Ha már eddig eljöttem, megvárlak.
Elővarázsoltam a laptopomat, és kiraktam az asztalra. Bekapcsoltam, és kijelentkeztem minden személyes dolgomból.
-Hogy ne unatkozz. - mutattam a gépre mosolyogva.
Bólintott egyet, majd beugrott a gép elé. Volt jobb dolgom is hogy azt figyeljem amit csinál, ezért inkább elvonultam a szobámba ruhákért.
-Kiöltözzek? - kiáltottam Liamnek.
-Buli lesz este, szóval igen. - válaszolt ordítva.
Hát ez nagyszerű,mondtam magamban. Lazán akartam jól kinézni. Hát megnézzük mit tudok kihozni belőle. Előkerestem egy átlátszó csipkés vajszínű legginget, egy azzal egyszínű toppot, és egy fekete tunika szerű ujjatlant, ami nagy volt és bő. Mivel nem akartam villantani, ezért inkább kerestem még egy fekete rövidnadrágot. Amikor már minden megvolt, kivettem egy tiszta fehérneműszettet, és egy törölközőt, felfogtam a hajamat és átrohantam a fürdőbe. A fürdéssel egész gyorsan megvoltam,azt kell mondanom. A testáplót már nagyon hiányolta a bőröm, ezért gyorsan bekentem magam. Felöltöztem, majd elkezdtem sminkelni. Nem vittem tulzásba, a pirosítót, és a spirált egy enyhe tus vonallal dobtam fel. A hajamat, nagy nehezen kifésültem, majd kivasaltam. Köszönetet kell mondanom majd Louisnak hogy így összekócolt..
Amikor megvoltam, kimentem véleményt kérni.
-Átöltözzek? - kérdeztem, mire Liam felkapta a fejét. A szája tátva maradt.
-Most mondanék valamit, de inkább nem. - nézett végig. Lehet nem volt a legjobb ötlet tőle véleményt kérni.
Gyorsan bementem a rajzmappámért, majd kiviharoztam.
-Indulhatunk? - kérdeztem gyorsan.
-Liam kijelentkezett a twitteréből meg egyéb oldalakból és kikapcsolta a laptopot. Furcsálóan nézett a mappámra.
-Zayn ajándéka van benne. - mondtam nevetve.
Egy kicsit sürgettem, mivel vagy 5 óra lehetett. Felvettem a bőrdzsekimet és kituszkoltam az ajtón. Már elég sötét volt, ezért még nehezebb volt bezárni az ajtót. Louis épp akkor hívott.
-Merre vagytok? - kérdezte idegesen.
-Most indultunk.
-Akkor fussatok, rátok várunk! - kiáltotta, de éreztem hogy elég..hogy is mondjam? Jó kedvében van.
Amikor befordultunk az utcába hangos üvöltést hallottunk. Louis volt és Niall, felénk futottak. Niall egy mozdulattal Liam nyakában, aztán később Louis az enyémbe. Csakhogy elvesztettem az egyensúlyom, ezért a földre zuhantunk. Ajka az enyémet kereste, majd meg is találta.
Még egy 10.rész lesz.:3 remélem tetszett kicsit rövid lett de majd a kővetkező hosszabb lesz.:3♥ 

10.rész.

A koncert csodálatos volt. Egyre nagyobb imádatot éreztem a fiúk iránt. Mire vége lett, már úgy éreztem,hogy össze esek a fáradtságtól.Szédültem, és elmosódottan láttam. Mikor lejöttek a színpadról, Louis látta rajtam hogy nem vagyok jól.
-Csodálatosak voltatok. - mosolyogtam rá, majd mikor közelebb ért, megöleltem. Egy kicsit magasabb voltam nála, a magassarkú miatt ezért  összegörnyedtem. Mit ne mondjak, enyhén vicces helyzet volt.
-Jól vagy? - kérdezte szigorúan.
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Kicsit. - bizonygattam.
-Haza viszlek. - erősködött, majd megfogta a kezemet és elkezdett rángatni kifele. - Nem akarom,hogy itt ess össze. - mosolygott majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem fogok.
-Azt nem hinném. - mondta miközbe tovább sétált.
Hamarosan kiértünk az autóhoz. A sajátjához. Betuszkolt az anyósülésre. Nem tudom miért voltam ennyire fáradt. Út közben már úgy ahogy elaludtam, de éreztem Louis  kezét a combomon. Majd félkómában kiszálltam az autóbol és elindultam valamerre. Vak sötét volt, Lou érintését éreztem csak. A liftben esett le, hogy nekem nincs is liftem.
-Louis hol vagyunk? - néztem fel rá és csak az arcvonalait láttam,úgy vakított a fény.
-Hozzánk megyünk, ha nem gond.
-De hogy-hogy? - kérdeztem gyanakodva.
-Jenna, te nem csak fáradt vagy, hanem részeg is. Szünetben beszéltem Krystal-al és mondta, hogy a bárban talállak. Amikor odaértem Regi-vel ittál.
-M-micsoda? - vágtam komoly arcot. - Louis, én ilyenre nem emlékszek.
-Hát persze. - mosolygott rám. - Nem lesz semmi baj. Előfordul néha. - bíztatott.
Felértünk, majd felkapott a vállára. Nem oltott fel villanyt, hanem egyenesen a szobájába vitt, majd ledobott az ágyra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd elővett egy pólót a szekrényéből és felhúzta rám. Aztán kis időre eltünt. Mikor visszaért,betakargatott, és bebújt mellém. Egy csókot lehelt a számra,amitől most kirázott a hideg.
-Aludj jól. - mondogatta mosollyal az arcán.
-Köszönöm. - vágtam rá dadogva. Elég gyerekesen viselkedtem, ahhoz képest, hogy agyban teljesen normális voltam.
-Ugyan. Lesz alkalmad majd engem ápolni. - vigyorgott rám.
-Aludj jól szupersztár - de mire folytathattam volna a mondatott, Louis ajkai az enyémre tapadtak, nyelveink szenvedélyes táncot jártak. Azthiszem tangót. Majd csak annyit éreztem,hogy Louis felettem van. Bizseregtek a karjaim, amik körbeölelték őt. Már nem voltam álmos, és bár nem éreztem magamat részegnek, kijózanodtam. Arra ébredtem, hogy Harry visít egyet. Kinyitottam a szememet, és megpillantottam amint az ajtóbán áll, szája tátva van, és két kezével a fejét fogja.
-Szia Jenna! - mondta és már más kifejezés ült az arcán. Mosolygott, és a kezével integetett.
-Mi volt ez a visítás? - kérdeztem álmos hangon.
-Semmi. Én így szoktam ébreszteni. - széles mosollyal az arcán kilibegett az ajtón.
-Mit akart? - kérdezte Lou álmos pillantást vetve rám.
-Gondolta beköszön nekem. Kedves gesztus. - kuncogtam.
-Jól vagy? - ült fel Louis.
-Igen. - feleltem vidáman.
-Örülök. - majd szájon puszilt. - Tegnapról valami emlék?
-Már nagyjából minden tiszta. Ittam két pohár mojitot, de mást nem. Tudod, én már egy üveg sör után elég..hm nyílt vagyok. Nem bírom a piát, de ami ízlik azt előszeretettel iszom. És ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - szégyelltem el magam.
-Ne hülyéskedj. - mondta majd újra megcsókolt. Az adrenalin újból szétáradt a testemben. Ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk. Csak most én voltam az ölében.
Úgy nagyjából háromnegyed óra múlva kikószálódtunk a konyhába. Harry épp tévézett. Nem kell mondanom, hogy nem csinált nekünk reggelit. Louis gyorsan kiszedett a hűtőböl néhány felvágottat és szendvicseket gyártottunk. Kettőnknek. Jó tett helyében,jót várj. Mondtam gondolatban Harrynek.
Nekiláttunk, majd hallottuk,hogy a bejárati ajtó kinyílik. Három fiú tódult be rajta. Amikor Liam rám pillantott, megállt bennem a vér áramlása. Legalábbis úgytünt. Féltékenység tükröződött az arcáról. Szánalmasnak éreztem magam.
10.résznek még lesz 2 másik része is.:3 remélem tetszett holnap következő rész.*-*

9.rész.

Louis sápadt arcomat elemezte. A mosoly lehervadt angyali arcáról.
-Baj van ? - kérdezte idegesen.
Nem jutottam szóhoz. És nem értettem,hogy miért vagyok ilyen. Fejetcsóválva bizonygattam hogy nincs semmi. Ekkor a tekintetem is máshova kalandozott. Körbejárta az egész kocsit, amiben észrevehető pozitív energiák tátongtak. Kivéve engem. Louis-ra néztem, erőltettem egy mosolyt,majd az ablakon kibámulva néztem a tájat. Nem kötött le a látvány. Mindenhol autók. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Hanyadika van? - kérdeztem Louis fülébe suttogva.
-11. - mondta mosolyogva.
Nagyot nyeltem. Holnap van Zayn születésnapja és én még semmi ötlettel nem álltam elő.
-Nagyszerű. - nyögtem neki. - Nem vettem még semmit Zayn-nek.
-Ő nekünk is aztmondta hogy nem kér semmit. Persze vettünk neki apróságokat. Csinálj neki valamit, rajzolj vagy szerkessz képeket, esetleg vidd el vásárolni. - adott ötleteket Lou.
-Én most nem érek rá ne haragudjatok. - szóltam a nagy nevetés közbe. Mindenki lebigyesztett ajkakkal nézett rám. Nem bírtam ki, röhögnöm kellett. - Esteleg kitudnátok rakni valahol?
-Itt megfelel? - kacsintott rám Harry. Épp London egyik legforgalmasabb útján voltunk.
-Ha meg szeretnél ölni, igen.  - válaszoltam makacsul. Erre mindenki felnevetett.
Még tíz percet kocsikáztunk,majd kiraktak a házam előtt. Intettem egyet, Lou arcára puszit nyomtam, majd sietősen kiestem a kocsiból. Megvolt az ötletem. Festek. Nagyon szerettem festeni. Rajzolhattam volna, de azzal több macera volt. Gyorsan tárcsáztam Dave-et hogy hozzon ecsetet és A2es rajzlapokat. És ha talál, tus állagú festéket, mert fogyóban van. Az az egy, ami mindig nálam volt. Közben rengeteg elintéznivalóm támadt.  Hívtam Krystal-t hogy mi lesz a fiúk esti ruhája. Azt mondta elintézi, és hogy épp vásárolni van. Ezt most megúsztam. Dave nemsokára hozta is a dolgaimat, és nekiálltam. Főztem feketekávét, biztosra akartam menni. Másfél óra szenvedés után, elkészült a kép. Jól jött a kávé, szépen be tudtam tónusozni. A hajszárítóm segítségével gyorsabban száradt a vártnál. Gyorsan lefürödtem, és elkezdtem gondolkozni hogy mit vegyek fel. Egy  arany flitteres fölsőt, egy fekete cicanadrágot, platform magassarkút és egy fekete bördzsekit vettem fel. Nem bajlódtam túl sokat a szett összeállításával,de annál többet a hajammal és sminkkemmel. Egy enyhe füstös szemet kreáltam magamnak, arany beütéssel, a hajamat meg kúpvas segítségével begöndörítettem, egy kicsit megráztam majd fixáltam. Bekaptam egy kis harapnivalót és elkezdtem kutakodni a díszszalag után, amit otthonról hoztam. Gondosan átkötöttem a lapon, és egy masnit bigyesztettem oda. Beraktam a feket erajzmappámba, ami tele volt rakva ilyen és olyan divatújságokból kivágott cikkekkel. Lehet, hogy nem ma viszem el, de szeretem előre lerendezni a dolgaimat, és biztosra menni. Bepakoltam a legfontosabb dolgaimat egy nagy fekete MNG táskába, majd felhítam Krystal-t megkérdezni, hogy hova menjek. Összesen fél órám volt odaérni az Apollohoz, ahol a fiúk ez idő alatt próbáltak. Dave nemsokára a házunk előtt parkolt és útnak indultunk. Úgy nagyjából 5 perc késésben voltam, mire odaértünk és megpillantottam Krystal-t.  Dave-nek a fuvart majd gyors léptekben Krystal felé vettem az irányt.
-Nagyszerű, megérkeztél. Gyere, elég hűvös van idekint. - azzal megragadta a csuklómat, jelezve hogy siessek. Egy nagy hátsó ajtóhoz érkeztünk, volt ott vagy 100 rajongó, pedig a show jóval később kezdődik. A biztonsági őrök átsegítettek minket a tömegen, majd bejutva az épületbe, megkönnyebbülve fujtam ki a levegőt. Hogy bírhatják ezt ki?
-Hát megjöttetek! Kérlek menjetek be a fiúkhoz, mert nem igazodnak el a ruhákon. - szólalt meg egy nagydarab fekete férfi. Én csak követtem Krystal lépteit, amik eléggé sietősek voltak. Majd megérkeztünk egy elég tágas öltözőbe ahol a fiúk egymással és nyakkendőikkel bohóckodtak. Alsónadrágban. Elkezdtem kuncogni. Erre persze mind felfigyletek, és kórusban kiáltani kezdték hogy;
-JENNA!
Majd Harry állat módján felém kezdett rohanni, és hirtelen felkapott. Ekkor már  mindenki körülöttem futkosott, Harry meg csak dobált. A lábammal úgy kalimpáltam, mint egy gyerek. Mivel fejjel lefelé voltam,ezért nem nagyon láttam,hogy kinek óhajtom kiszúrni a szemét.
-Harry tegyél le! - kiabáltam neki, bár hangom el-el csuklott a folytó nevetésemtől. Ledobott.
-Kösz! - vágtam oda neki megsértődötten. - Lehettél volna kicsit óvatosabb is.
Mindanyjian nevettek tovább. Lou felsegített a földröl, és mire felálltam, a védelmező karjai közt találtam magamat. Megnyugtatott, nagyon is. Zayn köhögése szakított félbe minket. Ezzel akarta jelezni, hogy öltözni kéne. Segítettem nekik felöltözni, Niall-re még a nadrágot is fel kellett húznom. Elég viccesen néztünk ki abban a szituációban. Majd közeledve a kezdés fele, gyorsan a fiúk beénekeltek, ittak és egy megbeszélés után a színpadnál gyülekeztek. Én végig kísértem őket, megismerve ezzel a színházat.
-Majd egyszer, ha nem lesz koncert, elhozlak ide, és megmutatom minden részét. - súgta Louis huncutul a fülembe.
-Megigéred? Ilyenkor szokás zálogot adni, ha esetleg mégsem történne így. - kacsintottam rá nevetve.
-És mégis mit adhatnék zálogba? - nevetett magához húzva, majd egyet hátra lépve, eltüntünk a függönyök közt. Karjai a gerincemet simogatták, mikor ajkaink összeolvadtak. A tűz megint átjárta a testemet. Megint úgy éreztem, hogy ennek a pillanatnak élek. Ez a csók, sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előzö. Kapkodva lélegeztünk fel. Szemeiben a vágy égett. De hívta a kötelesség. Gyorsan előléptünk a függöny mögül,mintha nem történt volna semmi. Azonban mégis történt. A többiek épp ekkor vonultak fel a színpadra.  A zene megszólalt, és Louis seholsem volt még. Amikor "felöltöztették" a mikrofonnal meg egyéb készülékkel, kifutott a színpadra és a közönség tombolt. Ahogy az én szívem is.

8.rész.

-Beszélnünk kell. Itt és most. - csattant fel Liam. - Egy fontos döntést hoztam. - közölte, és még mindig a kezemet fogta. Nem akartam férreértést. De mellette akartam lenni, amikor megtudjuk.
-Nos, ugye tudjátok hogy Danielle meg én... nem igazán klappoltunk. És úgy gondolom, hogy úgy lenne helyes, ha lezárnám vele. - bökte ki végül, majd felém bólintott mosolyogva. Megszorítottam a kezét. Örültem, hogy helyesnek érzi a döntését. Mind a négy fiúnak leesett az álla. Liam mosolygó arcára, majd a kezünkre néztek. Fel és le. Hirtelen megijedtem, és szorítottam egy utolsót a kezén, majd elengedtem azt. Nem hihetik hogy mi ketten...
-Louis beszélhetnénk? - mondtam sürgetően.
Az arca elsápadt, és azt a pontot nézte,ahol a kezeink elváltak. Felpillantott rám, és láttam rajta hogy undorodik.
Valószinüleg tőlem. Nem akartam ezt. Nagyon nem. Komótosan kijött velem a nagy teremből. Megteszem. Meg fogom tenni. Nem leszek gyáva. Ezek a gondolatok ismétlődtek a fejemben.
-Hülyének nézel? - sziszegte Louis.
-Louis én.. Had magyarázzam meg. - mentegetőztem.
-Jólvan, magyarázd el. - hadarta fennhangon.
-Mielőtt rosszra gondolnál, közlöm hogy Liam és köztem a levegőn, és néhány baráti tanácson kívül nincs semmi más. El akartam mondani, hogy gondolkoztam. Azon, hogy változtatni akarok magamon. És szeretném , ha ebben segítenél.
Fellélegzett. Visszatért a csillogás a szemébe. És igen, azt hiszem ez a nyenge pontom. A szeme. Egyszóval elvarázsolt.
-És hogy tudnék ebben segíteni? - kérdezte félmosollyal az arcán.
Ekkor közelebb léptem. Kezeimet az arcára tettem majd mélyen a szemébe néztem. Magához húzott. Karjai úgy öleltek körbe, mint a kandallóban táncoló lángok. Égetett a hely, ahol hozzám ért.
-Így.. - suttogtam.
Ekkor ajkaink közt a távolság megszünt.
Minden megvolt abban a csókban. Odaadás, bizalom, hűség. Hiúság. Vágytam arra, hogy újból megtörténjen. De titok maradt. A kettőnk titka.
-Nem akarom, hogy miattam változz meg. - nyögte Louis.
-Nem miattad tenném. - vallottam be.
Ekkor döbbenten nézett rám. Mintha egy világ dőlt volna össze benne.
-Őszinte akarok lenni. Azért szeretnék változni, mert eddig mindíg mindent ugyanúgy csináltam. És nem voltam boldog. Mint minden ember, én is vágyok a boldogságra. De a boldogsághoz vezető első lépés Te lennél. Vagy talán Te vagy a boldogság. Ezt most elcsesztem. Maradjunk annál, hogy miattad változok meg. - törtem ki nevetésben.
-Értelek. - simította el a hajamat. - Erről még beszélünk. Most vissza kéne menni, mert egy az, hogy szerintem hallgatóznak. És ha nem is tennék, akkor rosszra gondolnak. Nagyon rosszra. - suttogta nevetve.
Ekkor elindult az ajtó felé, majd követtem. Szinte lábujjhegyen osontunk, nehogy lebukjunk. Majd hirtelen mozdulattal, kilöktük az ajtót, és beléptünk azon. A fiúk a földön feküdtek, Harry sírást imitált,és a fejét fogta. Szóval hallgatóztak. Mutogatva rájuk elkezdtünk nevetni. Ezek teljesen idióták.
Mivel már Lou is csatlakozott a többiekhez, volt egy mikrofonpróba, majd el lettek engedve. Kiosztottam a ruhájukat, és elvonultak átöltözni. Niall volt a leggyorsabb. De mielőtt elsétált volna előttem, rákiáltottam hogy azonnal menjen vissza és vegye fel fordítva a pulóverjét. Lehetetlen alak volt öltözködés terén. Elég sokáig búcsuzkodtak mindenkitől, én inkább előrementem a kocsihoz, és elfoglaltam a legjobb helyet. Liam nemsokkal késöbb követett.
-És most mit is fogunk csinálni? - kiváncsiskodtam.
-Ami azt illeti, enni. Tudod, Niall. - vigyorgott.
-Gondolhattam volna.
-És amúgy. Mi van Louis és közted? - nézett rám nagy szemekkel.
-Nyilvánvaló hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. - kezdtem el. Nem akartam eltúlozni a dolgokat. - És úgy néz ki, hogy alakulóban van valami. - mosolyogtam rá.
-Elmondhatom erről a véleményem? - kérdezte bünbánóan,majd rábólintottam. - Louis nagyon. Hogy is mondjam? Gyerek. Nem biztos az érzéseiben. És ezzel megbánthat. Én pedig nem akarom hogy megbántson. Mert tudod... nem csak egyvalaki kedvel a bandából. - nézett rám komoly arccal. Éreztem ahogy elpirul. Lefagytam. Nem lehetséges. Ekkor Louis bepattant a kocsiba és vigyorogva puszit nyomott az arcomra. Én meg csak meredtem Liamre.

7.rész.

Nem értettem,hogy ez mit jelenthet. Nem is akartam érteni. Most nem. Egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a laptopot. Elmentem a fürdőbe, arcot és fogat mostam  Visszamentem, majd viszonylag hamar elaludtam. 9 óra után csörgött a telefonom, Krystal keresett.
Azt mondta, hogy dél körül menjek be az irodába, Liam kijön elém, és majd csatlakozok a próbához. Megfürödtem  hajat mostam, reggeliztem és minden egyéb olyan teendőt megcsináltam amit megkellet  Háromnegyed 11 volt mire végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, majd felhívtam Dave-et. Nem kellett sok, mire odaérjen. 11 után már a kocsiban ültem, úton voltunk a Temze partjához. A táskámat a kocsiba hagytam, egy kicsit szellőztetni akartam a fejemet. Órákig tudtam volna ott lenni. Csodálatos volt. Egészen más, mint a Duna. 10 perc séta után megálltam és a vizet bámultam. Két evezős egység bukkant fel. Versenyeztek. Egyszerűen lenyűgözött. Nem tudtam belegondolni, hogy az a 9 ember aki a hajóban ül, hogy tud ilyen harmóniát teremteni a lelkemben. Nyolc feszes test, és erős akarat dolgozik össze, egy közös cél érdekében. Győzelem. Ez hajtja őket, a győzni akarás. Imádtam nézni. Nem volt több 5 percnél, míg el nem tünték a ködben. Fellélegeztem, majd leültem a padra. A gondoltaim Louis-hoz kapcsolódtak. Két napja ismerem. És máris úgy érzem, mintha több éve lett volna az a különleges péntek délután. A szívem összeszorult. Zilálva kezdtem venni a levegőt, és csukott szemmel próbáltam felidézni azt a pillanatot.
Égett bennem a vágy. Azért, hogy megcsókolhassam. Nem tudom, mi lett volna a reakcióm, ha tényleg úgy igazán megcsókol. Engedtem volna, az már biztos. Mindig annak a híve voltam, hogy alapos eljárás kell a dolgok előtt. Ha ruhát vettem, megkérdeztem valakit, hogy ebből mennyit adtak el. Különc voltam mindig is. Nem szerettem a saját dolgaimat látni valakin, és ez tükrözte az egyediségem. De észbe kaptam. Lehet hogy a változtatás helye London. Lehet,hogy a változtatás helye ez a pad. Najó, ez nem tudom miért jutott eszembe. A lényegre térve lehet,hogy meg kell tennem a lépéseket a változás érdekébe. Új dolgokat kipróbálni. És ez Louis-ra is igaz.
-Jenna. Ne haragudjon, de el kéne indulnunk. - lépett mellém Dave. Felnéztem rá, és láttam,hogy a távolba tekint.
-Persze. - pattantam fel, és gyorsított léptekben a kocsi felé vettem az irányt.
Tíz percet késtem, amit foghattam a dugóra. Berontva az épületbe, intettem Nicknek és villantottam egy mosolyt, majd siettem az irodába. Krystal az asztaltalnál ült. Bájos mosoly terült szét  az arcán mikor megpillantott.
-Nagy volt a forgalom? - kérdezte egy kicsit komolyabban.
-Annyira nem. Ne haragudj, csak sok mindenen gondolkoztam a Temze partján ülve. - mosolyogtam megbánóan.
-Ugyan semmi gond. De térjünk a lényegre. Zayn-nel tegnap vásárolni voltunk, és vettünk néhány ruhát amit össze kéne párosítani, stílusnak megfelelően. - mutatott 5 nagy kupacra a kanapén.
-Rendben. - hadartam gyorsan.
-Megtennéd? Nekem papírmunkám van.
-Hát hogyne. - mosolyogtam rá. - Milyen alkalomra lesz? Ma estére?
-Attól függ. Megnézzük, mit hozol ki belőle. - kacsintott rám. - Igazából a mai utcai ruhájuk lenne. Most mind        
melegítőben feszítenek a próbán. - nevetett oldottan.
Odamentem a kupacokhoz,majd elkezdtem válogatni. Nagyjából 1 órámba telt, mire végeztem velük. Niall-nek szántam egy szürke nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit, Zayn-nek egy sötétlila csőnadrágot egy pólót és egy vékonyabb barna pulóvert. Harry egy szürke blézert, Louis barna nadrágot és vajszínű pulóvert, Liam egy  egy bíborszínű nadrágot és norvég mintás kötött pulóvert. Nem dramatizáltam túl  helyzetet, utcára ezek jók lesznek. Egy fél órát még foglalkoztam márkaboltok honlapján, hogy elképzeléseket adjak Krystal-nak. Majd 2 előtt berontott a helyiségbe Liam. Két puszival köszönt, de eszméletlen aranyos volt tőle hogy mindkettőt az arcom közepére adta. Széles vigyorral az arcán segített a kocsiba pakolni a ruhákat. Krystal követett, a táskámat a kezébe hozta, hogy ne kelljen visszamennem. Elköszöntünk tőle, majd megjegyeztem hogy imádom a Guess cipőjét. Komolyan, már irigykedtem.
-És hogy telnek a napjaid Londonba? - kérdezte kíváncsiskodóan Liam, miközben indította a járművet.
-Meglehetősen jól. - kacsintottam rá. - És neked?
-Túlzottan nem. - húzta el a száját. Ezen meglepődtem.
-Mi történt?  Ne aggódj, bennem megbízhatsz. - bizonygattam mosolyogva.
-Danielle. Úgy érzem már nem ugyanaz mint régen. Mindkét oldalról. Gyakrabban megnézek lányokat, és el is képzelem magam velük, mindezt bűntudat nélkül. És nem csak én, de ő is távolodik tőlem. Nem tudom hogy van-e így értelme.
-Figyelj. Ha úgy érzed,hogy már nem tartozik hozzád, akkor tényleg nincs értelme. Ha viszont nem így érzed, próbáld megerősíteni a köteléket kettőtök között. Lehet hogy azért hűltettek el, mert nem lehettek együtt sokat. Neked kell eldöntened hogy mit érzel. És lehet, hogy ez kicsit nyálas de hallgass a szívedre. Ő tudja igazán hogy mit is akarsz. - biztattam.
-Köszönöm. - válaszolt egy mosollyal. - Azt hiszem nagy döntést hoztam meg. - fújta ki magából a levegőt.
Két perc múlva már egy parkolóba érkeztünk. A kocsi leállt, és kiszálltunk. Nehezen, de bevittük egy kis helyiségbe a ruhákat. Harry hangja szűrődött ki az ajtó mögül. Görcsbe rándult a hasam. Liam kézen fogott, majd úgy huribált el az ajtóig, s kinyitva azt, egy hatalmas teremre akadt a pillantásom. A fiúk nevetve tapsoltak. Harry épp bukfencezni tanította a közönséget, több kevesebb sikerrel. Majd mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. Egyben Louis-é is, pontosítva a kezemre, ami még mindig Liam-ét szorította.

6.rész.

Túl közelt volt. Nem voltam képes a szemébe nézni. Ekkor ajkai az enyémhez tapadtak. Éreztem ahogy az adrenalin átjárja az egész testemet.. Komolyan, éreztem. A vér száguldozott az ereimben. E tökéletes pillanat mindössze 2 másodpercig tartott. Lou telefonja elkezdett rezegni. Óvatosan eltávolodtam tőle.
-Mi a franc van? - káromkodott. - Ööö. Szia anya!
Nem tudtam nevetni. Pedig szívem szerint kitört volna belőlem a nevetés.
-Az egyik hm... barátomnál vagyok. - nézett rám reménykedve Louis. - Nem baj, ha visszahívlak később? Szeretlek. - majd a farzsebébe csúsztatta a telefonját.
-Hol is tartottunk? - kérdezte és mohóan bámulta ajkaimat.
-Igazából.. - egyenesedtem fel. - Ott, hogy mi is legyen a mai program.
Louis furcsálóan nézett rám, de megértette. Ez nekem túl gyors.
-Arra gondoltam, segíthetnél kipakolni. - kacsintottam rá.
-Ezer örömmel, kisasszony! - mondta nevetve.
-Ne merj mégegyszer így hívni! - szidtam le mérgesen.
-Nem fogom, kisasszony! - visította. Nem tudom miért találta viccesnek. Lehet köze volt ahhoz, hogy a fejem átváltott vörös színbe.
-Nem fogsz így nevetni, ne félj. - vágtam a fejéhez egy díszpárnát.
-Nem félek. - mondta, és próbált visszafolytani egy mosolyt.
Felálltam, majd elindultam a szobám felé. Előhúztam a 3 bőröndömet, majd elkeztem kipakolni.
-Jesszus Isten, ebbe mind ruha van? - hihetetlenkedett Louis, mellém érve.
Nem kellett sokáig bajlódnunk a ruhák kipakolásával. Rengeteg fogas volt az ágyammal szembe lévő nagy tükrös szekrényben, így csak felakaszgattuk. Külön bőrönd kellett viszont a cipőimnek. Plusz egy utazótáska.  Párosítva betettük a több mint 20 pár cipőmet alulra. Öt táskát hoztam magammal, amik mind tele voltak cuccokkal. Az egyikben kozmetikai dolgok díszelegtek azt inkább én intéztem el. Mikor mindent kipakoltam a fürdőbe, a hajegyenesítőtől a kúpvasig, visszamentem segíteni. Louis megtalálta azt a táskát amiben a fehérneműimet tároltam. Gondosan nézegette és mérte magához, majd összehajtva berakosgatta a szekrénybe. 10 perc után felfigyelt rám, hogy az ajtóban kuncogok.
-Jól állnának neked. Ha valamelyikre szükséged van, szívesen kölcsön adom. - nevettem, és a kezében lévő melltartóra mutattam.
-Igazán nagylelkű vagy. - nevetett egy grimasz kiséretében.
Mire nagyjából mindennel elkészültünk, fél 6 lett. Még a nagy munka közbe kaptam egy SMS-t Krystal-tól hogy holnap van az első napom, és hogy beszéljek a fiúkkal. Louis azt mondta, hogy reggel próbájuk van és hogy 2 fele kéne mennem mivel akkor végeznek és nem szeretnék Niall-t melegítőben viszontlátni egy címlapon.
-És amúgy tudod, hogy szerdától jössz velünk turnéra? - mondta komolyan Louis.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha süket lennék.
-Te vagy a stylistunk. Ne legyél hülye.
-Szóval ez azt jelenti hogy nincs közreszólásotok ? - kérdeztem kissé ingerülten, mire Louis bólintott. - Akkor  felhívom Krystalt, hogy hogy lehet neonzöld mankinit venni.
Louis a hasát fogva nevetett és hajtogatta hogy "Ne merdd megtenni!".
Sokat beszélgettünk még az este folyamán, rendeltünk pizzát, és megittuk a tegnapi maradék bort. Majd egy kicsit elmerültünk a munkába, és nagyjából megterveztünk együtt két napi fellépőruhát. Nem tudom miért, de Harry nagyon ragaszkodik a blézerekhez. Bár ez ellen nekem nem volt semmi ellenvetésem. Fél 10 volt mikor végleg elbúszúzott. Puszit lehelt az arcomra és szorosan megölelt. Megvártam amíg bekanyarodik egy másik utcába, majd csak azután csuktam be az ajtót. Mivel nagyon nem tudtam semmit csinálni az este, letelepedtem az ágyamra a MacBookommal és divatblogokat olvastam. El is felejtettem a twitteremet, mikor beléptem megakadtam valamin. Eddig körülbelül 600 követőm volt, ami hirtelen felugrott kétezerre. Megnéztem hogy még is mi történhetett, mire láttam hogy Harry feltöltött egy fényképet, amin bejelölt. Pompás. Még tegnap esti kép, amikor a kocsiba társalgunk. Ezért volt nekem gyanús hogy magát fényképezi... Fél 12 körül frissítettem utoljára, nem volt túl sok kedvem  Twitteren lógni. Egy új tweetre lettem
figyelmes;
Louis_Tomlinson
Isn't she lovely..

5.rész.

Nagyon élveztem a Louis-vel töltött estét. Nagyjából a filmnézés  beszélgetésből állt. Jobban lekötött hogy mesélt magáról. Mondjuk a második elkezdett film közepénél elaludt. Én inkább a jobb vendéglátókhoz tartozok ezért gondosan betakargattam. Mit ne mondjak vicces volt ahogy összenyálazta a díszpárnát. Egy szuvenírrel több.
Fél 10 körül Louis telefonja felrezgett. Nem akartam bunkó lenni,hogy felkeltem, ezért inkább a hasára raktam a telefont. Így végülis nem én keltettem fel. Nem törődve a reakciójával, visszamentem a konyhába. Fogalmam nem volt mit akar Lou enni, ezért összeütöttem egy kis császármorzsát. Szépen lassan felébredt, amikor 3.-jára hívták, hirtelen felült.
-Mi van már Harry? - kérdezte kómás hangon. - Harry válaszolj! - ordított a telefonba.
-Louis. Szerintem fordítva tartod a telefont. - jegyeztem meg óvatosan.
-Szóval már nem alszol. - mosolygott felém fordulva.
-Hát ha aludtam is volna, minden bizonnyal már nem tenném. Az előbbi egy hangos megjegyzés volt. - kuncogtam az orrom alatt.
-Ne haragudj. - nézett maga elé.
-Hol vagy? - tisztán szűrődött ki Harry hangja a telefonból. Véleményem szerint kiabálhatott.
-Jaj bocs haver. - szólt bele Louis. - Jenna-hoz jöttem át, és bealudtam a filmen.
Majd tovább diskuráltak. Louis végül letette. Kissé idegesnek tűnt. Mondjuk Harry-vel beszélt, így hát megértem. Felkelt a kanapéról majd nyújtózkodott egyet és megrázta a haját. Lassított felvételben kikóválygott a nappaliból, és leült velem szembe a bárszékre. Elé raktam az az napi reggeliét és bután tekintett fel rám.
-Ez mi akar lenni?
-A specialitásom! - nevettem fel és ezen ő is elmosolyodott. - Ne izgulj, ehető. Találtam egy kis lekvárt, Dave biztos ma hozta. Egyél hozzá, úgy finom. - javasoltam neki, majd kinyújtottam a nyelvem.
-Várj. Ez most nem rántotta? - kérdezte felvont szemöldökökkel.
-Nem, nem az.
Még egyszer elemezte, majd rakott rá egy nagy kanálnyi baracklekvárt. A második falat után felkiáltott.
-Ez valami isteni!
Én csak ejtettem egy mosolyt, nem akartam komolyabban belemenni a témába, mert elég egyszerű volt megcsinálni. Mikor felfalta az egészet, mohón nézett a serpenyőre és látta, hogy már nincs több. Ekkor a szája sarka nagy ívben görbült lefele. Azon töprengtem mi lenne ha egy ilyen képet töltenék fel Twitterre. Lányok milliói olvadnának el. Én meg első sorból nézhetem. Gondolatmenetemet persze megint megtörte. Kiszámíthatatlan mozdulatokkal hajolt felém, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem értettem hogy ezt mégis miért tette.
-Louis.. Ezt most miért? - kérdeztem összezavarodva.
És újból belegondolva, lányok milliói estek volna össze, ha ez velük történik. De én még se értettem.
-Csak tudod.. Köszönöm a reggelit. - pirult el, majd a kezével a kezem felé nyúlt.
-Én nem tudom. - kezdtem hangosan gondolkozni. - Nem tudom, hogy ez nálad most mit jelent. - szugeráltam szemeimmel a kezeinket.
-Kedvellek. - bökte ki Louis. - Nagyon is.
-Én is kedvellek, ne érts férre. - hadartam. - De ha te is úgy kedvelsz, ahogy én.. Akkor tudd, hogy ez nekem gyors.
-Gyors? - nézett a szemembe Louis, de a kezeink még mindíg ugyanabban a helyzetben voltak.
-Számomra egy kapcsolat alapja az hogy mennyire ismerjük egymást, és mennyire bízunk egymásban.
Próbáltam őszinte lenni. És igen, lehet hogy épp most halasztottam el azt a lehetőséget, amire 1 éve várok. De nem arról vagyok híres hogy két nap után összejöjjek valakivel.
-Ahogy nekem is. - nyugtatott meg mosolyával Louis. -Ha nem akarod elsietni, én várni fogok.

Na ez a válasz volt az,amire a legkevésbé számítottam. Várni fog rám? Rám? Egy hirtelen mozdulattal a karomhoz nyúltam és megcsíptem magamat. Szóval nem álmodok.

-Ezt gyakran csinálod? - nézett a karomra bambán.

-Nem, mostanába szoktam rá. - nevettem élesen. - Ha nem baj most rendbe tenném magamat. Louis-val mit beszéltél?

-Csak érdeklődött hogy hol vagyok, és hogy mikorra vagyok várható.

-És mikorra vagy várható? - tudakoltam, de próbáltam gúny mentesen.

-Amikor te kidobsz. - nyújtotta rám a nyelvét.

-Azt akarod hogy levágjam? - kérdeztem tőle elővéve a komoly arcomat, majd a fiókba nyúltam  és elővettem egy ollót.

Ekkor sokkolva nézett rám. Bár miután elnevettem magamat, megkönnyebbülve feloldótott.

-Ha nem gond most elmegyek és lefürdök. - pattantam le a székről.

-Nem gond, ha veled tarthatok. - pimaszkodott.

-Louis! - szóltam rá mogorván. - Nem gondolod,hogy ez túl huncut volt?

Egy grimasszal fejezte ki, hogy márpedig ő máhogy vélekedik efelől.

Bevonultam a fürdőbe és nagyjából 10 perc alatt letusoltam. A testápoló ma is elmaradt, inkább felöltöztem gyorsan. Törölközőben átszaladtam a szobámba, majd a bőröndömből előtúrtam egy mintás vastag legginget és egy nyaknál masnival átkötött selyemblúzt. Mire kiértem a nappliba Lout találtam a kanapén gubbasztva, és épp fuldoklik a nevetéstől. Ledobtam magamat mellé, és valami idóta mesét nézett. Nem találtam viccesnek.

-Mit csinálunk ma? - kérdezte Lou.

-Ennyire ráérsz, hogy rám pazarold az időd? - kuncongtam. Mostanába elég sokszor teszem...

-B.. -kezdte, de csak értetlenkedve néztem rá. - Mi a baj?

-Csak a barátaim szoktak így becézni.

-És a "nem csak" barátaid? - kérdezte és két ujjával imitálta az idézőjeleket.

A szemébe pillantottam. Ekkor valami elpattant bennem. Valami ami miatt normális voltam. Az akaraterőmet jelképező cérna. Gyenge voltam. És kiszámítható. Tekintetét az enyémbe fúrta,és én elvesztem benne. Közeledett. Annyira hogy lehellete már az arcomat égette.

4.rész.

-Mehetünk végre? - sürgetett Niall.
-Útra készen. - felelték kórusban.
Számomra annyira meghökkentő volt mindez. Annyira közvetlenek voltak. Én meg idegennek éreztem magamat.
-Ha Jenna nem lenne ilyen lecövekelt, gyorsabban haladnánk. - kacsintott felém Louis. - Az ajtó arra van. - mutatott a hátam mögé.
Fel sem tünt hogy magam elé bambulok.
-Én nem akarok zavarni. - hadartam gyorsan.
-Ugyan már. Zavarni? Maximum Niall fog zavarni a csámcsogásával. - közölte Zayn.
-De komolyan. Vagytok már elegen, a kocsiba se férnénk be. - vágtam a szavába, mielőtt folytathatta volna.
-Akkor a legkövérebb vezet. Harry! - kuncogott Louis, majd ez egy újabb támadó reakciót váltott ki a fiúkból.
-Ha megadjátok a címet,akkor odamegyek, csak egy telefonomba kerül. - erősködtem tovább.
-Egy hívás? Van egy soföröd aki egyből ugrik? - kérdezte nevetve Liam.
-Igazából.. - pirultam el.
-Na ne! - visítottak fel egyszerre.
-Inkább hagyjuk. - mondtam, majd elindultam az ajtó felé,  mögöttem loholtak a fiúk.
Kinyitottam a vasajtót, és nyirkos levegő csapott meg. Majd Liam mellém szegődve mutatta az utat a kocsi felé. Harry kocsiját pillantottam meg.
-Mivel nyilván te vagy a legkönnyebb, és legvékonyabb, ha nem gond az autó csomagtartójába kapsz helyet. - jelentette ki ünnepélyesen Louis.
Előkaptam a blézerem zsebéből az iPhone-om. Ezt persze mindenki komoly arccal követte, és mielőtt még bármit is tudtam volna kezdeni a telefonommal, Liam felmordult.
-Arra nincs semmi szükség! Mivel kétlem hogy Lou átengedné neked az anyósülést, a legjobb ajánlatom hogy hátul nyomorogsz a fiúkkal.
-Csak meg akartam magamat nézni benne. Nem tudnám magamnak megbocsájtani ha összekócolt hajjal és lefolyt sminkel másznák be a csomagtartóba. Sőt, lehet hogy ki is tagadna. - mondtam komolyan.
Nem kellett sok nekik, hogy ne essenek össze a nevetéstől. Beszélltunk a kocsiba, mellettem Harry és Niall, mellette pedig Zayn. Mivel elég szűkös volt a hely, mondhatni hogy nem az ülésen hanem egy-egy combon ültem. És nem is kellett sok hogy lefejeljem a plafont.
-Liam! - kiáltottam fel kétségbeesetten. Látszott a rémület az arcán, és egy hatalmasat fékezett. - Ott hagytam a kabátomat. - szégyenkeztem vörös arccal.
-A szívbajt hoztad rám! Ne aggódj, Nick berakta a csomagtartóba.
Megnyugvásomat egy sóhajjal jeleztem, amin Louis ejtett egy mosolyt.
Elég sokára értünk oda. Mindenesetre, nem unatkoztunk. Rádióhallgatás közben, felcsendült egy-két nagyobb sláger,  persze a fiúk nem bírták ki éneklés nélkül. Mit ne mondjak, Lou néha elég fülsüketítő hangokat adott ki magából. Amint megállt az autó, én mint egy őrült úgy estem ki az ajtón, pedig meglehetősen élveztem az imént megszakított testhelyzetet. Miután mindenki kikászálódott a járműből besereglettünk az bejárati ajtón Niallel az élen. Hatalmas meglepetésemre a benntlévők tekintete mind rajtam csüngött. Kicsit kellemetlen volt. Gondolom mi járhatott az emberek fejében: "Ki ez a lány? Mit keres velük? Biztos a hírnévre hajt!". Inkább nem törődtem vele. A fiúk osztottak pár autógrammot, majd odasétáltak a pulthoz ahol egy széles mosolyú fiú köszöntötte őket. A hallottak alapján jóba vannak a sráccal, akit Ed-nek hívnak, és aki odavezetett minket egy eldugott sarokhoz. A rendelést is leadták, és meglepően hamar ki is hozták.

Az idő szélsebesen repült. Bár töménytelen nevetéssel volt fűszerezve. Rengeteg sztorit hallottam, rengeteg kínos sztorit. Kiderült hogy Harry ha nem élheti ki meztelen vágyait, akkor "elfelejt" alsónadrágot húzni. Persze egyből kérdőre vontam, hogy most van-e rajta. Megnyugodtam hogy van. 

Elgondolkozva elég kellemetlen lenne ha hirtelen az egyiküknek olyan ötlete támadna hogy meghecceli Lout. Ettől zavarba estem.

 Meglepődtem amikor nyíltan meséltem az életemről. Ez általában nem szokott menni.

-Ideje lenne indulnunk. Nem? - kérdezte Zayn. - Jenna, te merre laksz? Liam szívesen hazadob. - kacsintott rám huncutan.Erre elővettem a telefonomat és térképen megmutattam Liamnek. Meglepődötten húzta fel a szemöldökét.

-Harry és Louis csupán 5 perc sétára laknak tőled.

Ez most engem is meglepett. Eddig álmodni nem mertem arról hogy az imádott bandám 2 tagja csupán 2 saroknyira lakjon tőlem.. Lou hirtelen a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Vicces, hogy ennyire idióták, mégis tömérdek jó modor szorult beléjük. Most. viszonylag kevesebb ideig voltunk úton. És hála a jó égnek, Louis nem kornyikált, mivel intéztem felé egy enyhe célzást. Talán egy kicsit meg is sértődött rám. Mikor megérkeztünk, adtam mindenkinek egy  ölelést, de csupán annyit, amennyit a helyzet engedett. De mielőtt kiszálltam volna, előre hajoltam és adtam egy puszit Lou arcára. Látszólag már nem haragudott, egy széles mosollyal az arcán intett nekem. Liam udvarisan kiszállt, és odaadta a kabátomat, majd két puszival ő is elköszönt. A járdán álltam, míg el nem indultak, de amikor Liam beült, hatalmas ordibálásra lettem figyelmes.

-Te szemét! Nem ér hogy neked puszival köszönt! - visították mind a négyen, Louval az élen. Majd kitört belőlem a nevetés, és néztem ahogy befordulnak a sarkon. 

Szembefordultam az ajtóval és egy darabig néztem azt. Még mindig különös volt. Tántongó üreséggel a mellkasomban bementem. Elég fáradt voltam már, így a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a vizet, és a bőröndömből előbányásztam a habfürdőt, egy VS fehérneműszettet, és egy fekete-rózsaszín selyem hálóinget. Leraktam a kád mellé közvetlenül, majd megszabadulva a ruháimtól és az aznapi sminkemtől befekütem a kádba. Nagyjából fél órán kersztül voltam bennt, és egy zuhanyzással a végén lemostam magamról azt a koszt, amiben fürödtem. Gondosan áttöröltem a testemet, felkészítve azt a testápolóra, mikor meghallottam a csengőt. A csillogó vízcseppeket a lábamról még letöröltem, magamra csavartam a törölközőt, és rohantam az ajtó fele. Elég későre járhatott, már volt vagy 9 óra. Az ajtónál megtorpantam, és elgondolkoztam hogy mivan ha az egyik szomszéd az. Még se nyithatok ajtót egy szál törölközöbe.

Mire kitudtam nyitni az ajtót, szegény Lou már szét fagyhatott. Meghökkenve mért végig amikor meglátott. Hát nem minden napi látvány lehetettem egy szál törölközőben.

-Egész.. csinos vagy ma. - jegyezte meg Lou.

-Inkább gyere be. - tereltem el a figyelmét. - Figyelj, én most felöltözök, ülj le a nappaliba, vagy a konyhába. Inni kérsz valamit? - érdeklődtem.

-Egy tea jól esne. - vigyorgott rám.

Majd  a kész teát bevágtam néhány percre a mikróba. A Nestea hamvas szilva változata volt, amiről nem tudtam hogy árulnak-e itt,ezért inkább hoztam magammal.

-Ezt kostóld meg, nem tudom hogy ittál-e már ilyet de nekem az egyik kedvencem. - azzal a fiú elé raktam a bögrét, aki a bárpulton ült. - És amúgy mi szél hozott? - mondtam majd elszáguldottam a fürdőszobába, ami pont a pulttal szembe helyezkedett el, és becsaptam magam mögött az ajtót. Igyekztem gyorsan felöltözni, de a melltartó bekapcsolásával problémáim akadtak. Mikor sikerült, három percig azon töprengtem, hogy nem túl kihívó-e a hálóingem. Nem akartam Lou figyelmét magamra vonni, esetleg zavarba ejteni. Végül eldöntöttem, hogy felveszem azt, és ha valami kifogása lenne ellene, majd kikapok valamit a szobámban lévő bőröndömből.

-Elmehetnél fehérnemű modellnek! - kacsintott rám Louis.

-Mit láttál? Egyáltalán, te leskelődtél? - döbbentem le.

-Ne aggódj, nem láttam semmi olyan dolgot. - hebegte zavarva.

-Rendben. Amúgy is, csak közlöm hogy nem csinálok nagy botrányt, ha fehérneműben látnak. Olyan mintha bikiniben feszítenék. - közöltem nevetve.

-Hát lány szájából ilyet se hallani. - mondta, majd mindketten nevetésben törtünk ki.

-De tényleg, hogy-hogy átjöttél? - kérdeztem kiváncsian.

-Csak erre jártam. - mondta magabiztosan. - Igazából arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Hoztam néhányat, persze ha nincs ellenedre. És egy darabig igazából ki is vagyok rúgva otthonról, Zayn Perrievel romantikázik. 

Na meg hoztam egy kis bort is - nézett rám és mosolygott.

-Kezdem érteni. De ha kérhetem, ne itass le! - nevettem majd a kanapéhoz tereltem és berakott egy filmet.

3.rész.

Nem tudom hogy káprázik-e a szemem. Elöttem 5 fiú áll hátatfordítva akik pont úgy néznek ki m...
*hirtelen leoldódtak a fények*
-Az én nevem Liam. - csengett fel egy gyönyörű hang.
-Az enyém Harry.
-Én meg Zayn vagyok.
-Ha bemutatkozok kaphatok sültkrumplit?
-Most a nevedet kellett volna mondani! - súgta oda neki Zayn.
-Niall vagyok, bocsi.
-Az én nevem meg.... LOUIS. - kiálltja az utolsó háttal álló fiú.
-És mi vagyunk a One Direction! - ordítják mind az öten, majd megfordulnak.
A kezem a kis előadás folyamán valahogy a szám elé került.  Még mindig le voltam fagyva. Aztán egy hirtelen mozdulattal a bal kezemhez kaptam és megcsíptem magam. Egy enyhe nyögéssel tudtadtam a külvilággal, hogy már pedig nem álmodok. A reakcióm láttán a fiúk bambán néztek rám. Komolyan azt hihették, hogy egy pszihés beteg vagyok.
-Szóval... - erőt vettem magamon, hogy ki tudjak préselni magamból még két szót. - Vas Happenin?
-Mi leszünk a kedves pácienseid. Komolyan, Niall rádszorul. Szegény nem tudja hogy mit kezdjen a szekrényében tartózkodó dolgokkal. És Harry is. Ő se tudja hogy mire valóak, ezért szívesebben létezik nélkülük. - kezdte Louis.
-Ezért ugye tudod hogy még kapsz? - ugrott a hátára Niall.
Liam odajött hozzám. A szememmel követtem minden mozdulatát. Csak a szememmel. Még mindig ugyan az a kifejezés ült a tekintetemen mint eddig. Liam kedvesen nyújtotta felém a kezét. Véget vetve a blokkoltságomnak, kezet ráztam vele.
-Ne haragudj, Jenna vagyok. Egy kicsit lesokkolt Niall a sültkrumplival. - hazudtam nevetve.
-Megértelek. Ő már csak ilyen..
-Csak a kaja... - mondtuk egyszerre, és ez Liamből egy mosolyt csalt elő.
-Ezek szerint tudod hogy kik vagyunk. - szólalt meg Zayn mellettem. Annyira lekötött a Liammel való "társalgás" hogy nem is láttam amikor ide sétált.
-Ne haragudj, hogy is hívnak? - viccelődtem vele. A mosolyt immár tényleg nem lehetett volna letörölni a fejemről.
Majd hatalmas mosollyal az arcán a kezét nyújtotta. Én persze vele is kezet ráztam, nem vagyok az az udvariatlan típus. Nagy meglepetésemre Louis menekült Harry elől, és egyenesen felém futott. Akkor elképzelni nem tudtam hogy valaha is meg fog állni. Nagy sebességével belémcsapódott és ezt egy öleléssé alakította át. Aztán éreztem még egy lökést, ez valószínüleg Harry volt. Meghökkenve kapkodtam levegő után. Nem tudja a nevemet, nem is ismer, mégis ilyen közvetlenül ölel meg, mintha ezer éve barátok lennénk. Nem is beszélve arról hogy Ő Louis Tomlinson , akiért 1 éve odavagyok. Próbáltam kibújni az öleléséből, hogy kérdezhessek valamit.
-Diesel Fuel For Life-al vagy befújva? -kérdeztem tőle kiváncsiskodóan.
-Ööö igen. - nézett rám meghökkentve.
-Én is. - mosolyogtam rá.
-Hát ez elég fura volt. -szakított félbe Niall. - Legközelebb arról dumálhatnátok hogy mikor viszitek Niall-t sültkrumplit enni.

-Majd ha fagy. - ugrott rá Zayn.

-Mindig ilyenek vagytok? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám rá a választ. - Nem kell válaszolni, tudom.- egészítettem ki magamat.

Ekkor a három fiú aki körbevett éles nevetésbe tört ki.

-Mi lenne ha elvinnénk Niallt megetetni?Minnél éhesebb,annál rosszabb. - kezdte Liam.

-Ez egy pompás ötlet. -folytatta Lou. - Nincs kedved velünk jönni, kedves ismeretlen nevű lány?

-Majd ha fagy. - ugrott rá Zayn.

-Mindig ilyenek vagytok? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám rá a választ. - Nem kell válaszolni, tudom.- egészítettem ki magamat.

Ekkor a három fiú aki körbevett éles nevetésbe tört ki.

-Mi lenne ha elvinnénk Niallt megetetni?Minnél éhesebb,annál rosszabb. - kezdte Liam.

-Ez egy pompás ötlet. -folytatta Lou. - Nincs kedved velünk jönni, kedves ismeretlen nevű lány?

-Én nem tudom.. - fogtam hozzá de persze valaki a szavamba vágott.

-De van kedve! - mondta Krystal. Fel sem tünt hogy még itt van, annyira elmerültem a fiúk elemezésében. - Tökéletes módja annak, hogy megismerjétek egymást. Este felhívlak, most visszamegyek. - hajolt le hozzám, és két puszival elköszönt, majd ezt tette mindenkivel.

-Szia Krystal néni! - kiáltották hangosan kórusban.

Majd Krystal kitopogott azzal a tökéletes alakjával és tökéletes Louboutin cipőjével.

-Szóval Niall, hova szeretnél menni? - kérdezte ünnepélyesen Liam.

-Mondanám hogy Nando's, de onnan jöttünk. Támadjunk meg egy KFC-t! - javasolta.

Szóval mielőtt ide jöttek, Niall már evett. Mily meglepő.

-És te titokzatos lány? Akkor megtámadod velünk? - kérdezte Lou.

-Ugyan haver, mi már tudjuk a nevét. Nem titokzatos. - javította ki Liam.

-Blair vagyok, kedves Louis Tomlinson . - jelentettem ki magabiztosan, majd felényújtottam a kezemet, ha már Angliában ez szokás.
-Ó, kis pimasz. - mondta, majd hirtelen a szoros ölelésében kötöttem ki.
Azthiszem ez életem legszebb napja.

2.rész.

Amikor kirakott a taxi a ház előtt nem ismertem rá. Lehet az okból kifolyólag, mert nem láttam valami sokszor. Furcsa érzés fogott el. Egyedül éreztem magam. De a kétségbeesésemnek hátat fordítva bementem. Mondhatjuk, kemény fából faragtak. Nem szoktam kimutatni az érzéseimet,ezért kevés embert tudhatok a baráti körömbe. Belegondolva olyan vagyok mint egy szikla. Hideg és kemény.
*He takes your hand, I die a little, I watch your eyes, and I'm in riddles*
A telefon csörgése zavarta meg a gondolatmenetemet.
-Jenna Silence? -szólt bele egy ismeretlen hang.
-Igen, én vagyok.
-Krystal vagyok, már beszéltünk egyszer. Sikeresen megérkezett Londonba?
-Köszönöm,igen.
-A meghallgatás miatt hívom. Holnap kéne bejönnie.
-Meghallgatás? De nem úgy volt hogy..
-Ne aggódjon,Öné a munka. - nyugtatott meg a szavamba vágva.
-Csak azt hittem..
-Tudom mit hitt. - ezzel a válasszal  meglepett. - Elnézést, le kell tennem. A címet elküldöm. Viszhall.
Mielőtt lerakta, 5 másodperces betekintést nyerhettem a környezetébe. Éles nevetés csengett. Ez meglehetősen furcsa volt. Rá 2 perce elküldte a címet. Nem volt időm a dolgokon töprengeni, inkább fogatmostam és elmentem aludni.
 Már 9 óra. Csak nem el fogok késni? Hát persze. Gyorsan magamra kaptam egy fekete nadrágot, egy toppot, egy vajszínű Mango blézert, és az imádott bakancsomat. Sminkelni alkalmakkor szoktam magam, így egy enyhe pirositót és lehelletnyi szempillaspirált vittem fel az arcomra. Nem nagyon értékelem a Budapesten látott új öltözködési irányt. Mondjuk ez lehet azért van, mert én inkább művészi hajlamú vagyok. Dave amint látom gondoskodott a hütőszekrényem feltöltéséről. Pompás. Ezzel felkaptam egy almát, és már száguldottam ki az ajtón. Elfelejtettem említeni a nemrégiben ejtett telefonhívásomat, egy fuvar érdekében. Beszálltam a kocsiba, de félkómában voltam, nem volt sok kedvem csevegni a sofőrömmel. Egész hamar odaértünk a stúdió elé. Besétáltam és a porta felé vettem az irányt..
-Jónapot! Krystal Altson-hoz jöttem.
-Á, biztos te vagy Jenna. Krystal már áradozott rólad. Örülök hogy megismerhetlek, és imádni fogod a helyet! Na meg persze a projectedet. Ne haragudj, túl sokat beszélek. A folyóson egyenes mész, és balra az utolsó előtti ajtó. - tájékoztatott a kedves ismeretlen.
-Köszönöm szépen. - ejtettem neki egy mosolyt. Nem akarok hidegnek tűnni az első napomon.
-Az én nevem Nick. - szólt utánam a mostmár kevésé ismeretlen Nick.
-Részemről az öröm.
Majd elindultam a hosszú folyosón aminek falán modell portrék csüngtek. Balra az utolsó ajtó. Mély levegő. A kopogásom immár tompította zihált levegővételemet.
-Gyere be. - szólalt meg egy ismerős csengésű hang.
Benyitottam és egy hatalmas irodával találtam szembe magamat. Nagyon otthonos volt.
-Szervusz, Krystal vagyok.
Nyújtotta felém kezét egy magas, modellalkatú, szőke rövidhajú nő.
-Jenna, örülök hogy megismerhetem. - kezetráztunk, és a mosolyt nehéz lett volna letörölni az arcomról.
-Szóval Jenna. Elöször is köszönöm hogy felkerestél diákmunka ügyben. Nagyon jól jön egy fiatal segítség. Főleg hogy fiatalok az ügyfeleink. De kérlek foglalj helyet!
Fiatalok? Többen? Hogy mi?
-A projected 5 fiatal fiúval fog foglalkozni. Persze lesz egy segédkezed, mert nem kis munka 5 embert huzamosan felöltöztetni. Na most szépen belevágtam a közepébe. Kérlek mutatkozz be, szeretnék többet tudni rólad.
-Rendben. Jenna Silence vagyok, Budapestről jöttem ide. Modell és divatiskola 10.osztályos tanulója vagyok. Azaz egy darabig nem. Párizsban születtem, 1995. március 10.-én de szüleim válása után édesanyámmal Magyarországra költöztünk. Apám akkor Párizsban maradt, de körülbelül fél éve itt él Londonban. Nem hozzá költöztem, szerettem volna önállósulni. Nos, nagyon szeretem a divat szakmát, szeretek varrni és 1 éve ruhákat is tervezek. A stílusom meglehetősen vegyes. Télen inkább a sötét színeket kombinálom, mint például szürke, fekete, smaragdzöld. Nyáron pedig a vaj, az elefántcsontfehér és a barna több árnyalatát viselem szívesen.
-Ahogy elnéztem a jelentkezésed mellé linkelt fájlt, tökéletes lenne számodra a stylist munka. És amúgy  is nagyon szimpatikusnak tűnsz. - mondatát befejezve felállt és elindult az ajtó fele. - Kérlek kövess, ismerd meg a munkád tárgyát.
Ezzel felálltam és követtem a Christian Louboutin cipőt viselő szőkeséget. Nem kellett sokat sétálni, a folyosó végén volt egy vas ajtó, ami felett Exit tábla rikított. Kiértünk a friss levegőre, ami meglehetősen hideg volt úgy , hogy az irodában hagytam a kabátomat. 2 perc séta után egy újabb vas ajtó, belépve rajta már sokkal kellemesebb hőmérséklet csapta meg az arcom. Sejtéseim szerint, átjöttünk egy másik épületbe. Becsuktam az ajtót magam mögött, mire megfordultam sokkoló látvány tárult a szemem elé.
-Nos az elkövetkezendő egy évben ők lesznek a pácienseid. - kacsintott rám Krystal.
Elállt a lélegzetem és földbegyökerezett a lábam.